Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erõt szolgádnak! (Zsolt 86,16)
Jézus ezt mondta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt 17,20)
Zákeus! Hamar szállj alá! Mert nékem ma a te házadnál kell maradnom. (Lukács 19,5)
Sok gondolat torlódhatott Zákeus agyában, míg a fügefa ágai közül látni akart téged. Sok vágy tölthette el szívét, amiért ilyen furcsa lépésre szánta el magát. Azt azonban semmiképpen sem remélhette, hogy Jerikó sok otthona közül éppen az õ otthonát választod szállásodul. Hiszen õ nem tette magát erre méltóvá. Õ maga jól tudta: háza "a bûnös ember háza". Ellenfelei ezt még hangosan kürtölték is.
Amikor megmondtad neki: "Nékem a te házadnál kell maradnom", akkor nem is Zákeus érdemei kényszerítettek téged erre. A szíved kényszerített. Hiszen az "elveszettet" jöttél megkeresni.
Uram!
Nemcsak Zákeusnak készítettél ilyen meglepetést. Ilyen üdvösséges meglepetést. Sokaknak már azóta. Közöttük nekem is. Bevonulásod elõtt nem az ember méltóságát mérlegeled. A választást örök szereteted dönti el. Amikor hozzám tértél be, "bûnös ember házába szálltál meg", éppen úgy, mint akkor Jerikóban. De ugyanúgy hoztál változást is: békét, üdvösséget.