Gyászukat örömre fordítom. (Jer 31,13b)
A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelmébõl örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket. (2Thessz 2,16-17)
Mindenható Istenünk! Erõsségünk, kõsziklánk, légy könyörületes hozzánk!
Segít a Lélek is a mi erõtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)
Jöjjön valaki, aki megtanít imádkozni! - Én próbálok megtanulni, de nem megy. Csak azt tudom, hogyan kell kérni. Mindig csak akkor fordulok oda, ha szükségem van valamire. Kérek. Szüntelenül kéréseimmel fordulok felé. Igazán azt sem tudom, hogy jól kérem-e. Bizonyára, mert mindig meghallgat. Mindig tudja, mire van szükségem.
Vagy mégsem jól kérem, de valaki mégis segít a közvetítésben? Valaki, aki nálam hatalmasabb és láthatatlan. Láthatatlannak kell lenni, de mégis érzem erejét. Ha imádkozom, akkor is ott van velem. Csak õ segíthet, mert ismeri minden gondolatomat, problémámat, szomorúságomat és keserûségemet. Csak õ járhat közben az én érdekemben. Jöjj segítségemre most is, kérlek! Várlak! Ne késlekedj!
Hadd hallom, mit mond bennem az Úristen! Boldog az a lélek, amely meghallja a benne megszólaló Urat, és befogadja a vigasztalás igéjét, amely az Úr szájából való. Boldog az a fül, amely rányílik az isteni sugallatok halk neszére, és e világ suttogásaira semmit sem figyel. Nagyon boldog az a fül, amely nem az odakint hangoskodó szót, hanem a belül tanító igazságot hallgatja. Boldog a szem, amely bezárul a kintvalók elõtt, de figyel a belülvalókra. Boldogok, akik a belsõ dolgokat átértik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mindjobban fölkészülni a mennyei titok befogadására. (Kempis Tamás)
Taníts meg imádkozni, Uram, hogy ne csak kérjek, hanem tudjak köszönetet is mondani. Ámen.