Szolgádat is figyelmeztetik törvényeid. (Zsolt 19,12)
Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétõl. (Zsid 12,15)
Atyám! Taníts, hogy megértsem mi is az a szeretet. Taníts, hogy felfogjam szeretetedet. Taníts, hogy én is tudjam szeretni embertársaimat!
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy õ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. (1Jn 4,10)
Egy katona így szólt feletteséhez: - A barátom nem jött vissza a rohamból, uram. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni õt.
- Nem engedélyezem - mondta a tiszt. - Nem akarom, hogy kockáztasd az életedet egy olyan emberért, aki valószínûleg halott.
A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának a tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött: - Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettõtöket elvesztettem. Mondd, volt annak értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet?
- Ó, persze, hogy volt, uram - válaszolta a haldokló. - Amikor megtaláltam, még élt. És ezt mondta nekem: "Barátom, biztos voltam benne, hogy értem jössz."
E kis történet után talán megértjük azt, amit Jézus mond a szeretet parancsolatáról: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat... Megrázó történet, teljesen felkavar. Isten, Jézus Krisztusban sokkal nagyobbat cselekedett, nem volt elég, hogy a Fiát adta a mi megmentésünkre, de a gonosztól is megmentett minket. Minden egyes emberért bement a sátánnal vívott harctérre, s gyõzött.
Itt kezdõdik a szeretet, s Isten eme tettében be is fejezõdik, mert nincs nagyobb, másabb, szebb, gyengédebb szeretet, mint maga a szeretet.
A világban a legtökéletesebb az ember. Az emberben a legtökéletesebb a lélek. A lélekben a legtökéletesebb a szeretet. A szeretetben a legtökéletesebb az Isten. (Szalézi szent Ferenc)
Ujjongjatok és örvendjetek, magasztaljátok ezeket a napokat, dicsõítsétek, Amit ma a Magasságos cselekedett! Ne csüggedjetek, ne panaszkodjatok, ujjongjatok, legyetek vidámak! Szolgáljatok a Mennyek Urának nagyszerû kórusokkal, dicsérjétek az Úr nevét!
Készülj, Sion, gyengéd igyekezettel, hogy hamarosan láthassad a Legszebbet, a Legdrágábbat. Derüljön fel ma arcod, siess, vágyva szeresd a Võlegényt.
Hogyan fogadjalak téged, hogyan találkozzam veled? Te, akire az egész világ vágyik, szívem ékessége. Ó Jézus, Jézus! Te add nekem a fényt, hogy ami neked kedves, azt meglássam és megértsem.
Úgy jött a földre szegényen Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint a mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. Kyrieleis. (Uram irgalmazz!) Ki érthetné meg igazán szeretetét, mellyel minket Üdvözítõnk oltalmaz? Igen, ki képes felfogni, hogy mennyire megindítja õt az ember fájdalma? Az Isten Fia földre jön, mert üdvünk így kívánja: mint ember akar megszületni.
Te nagy Úr, erõs Király, drága Üdvözítõ. Ó, milyen kevésre becsülöd te a földi ragyogást! Aki az egész világot tartod, pompáját és ékességét megalkottad, kemény jászolban kell aludnod.
Ó, kedves Jézusom! Készíts magadnak tiszta, puha ágyat szívem mélyén, hogy megpihenj, s így téged sohase felejtselek el. (J. S: Bach: Karácsonyi oratórium, 1;4-5;7-9 tétel)
A szeretetben Uram te vagy a legtökéletesebb, világítsd meg titkodat az életemben. Ámen.