Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok, mert nagyon engedetlen voltam. (JSir 1,20a)
Megbocsáttattak bûneitek Jézus Krisztus nevéért. (1Jn 2,12)
Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mt 23,12)
Vasárnap van. Ülünk a szépen megterített asztal mellett. A fõ helyen a ház ura. A családfõ. Az asztalon gõzölög a forró leves. Õ szed elõször. Majd a család többi tagja. Eszünk. A családfõ beszélni kezd. Beszél arról, hogy már mennyi mindent tett ma. Hajnalban felkelt, dolgozott, hogy ma is meglegyen a betevõ falat. Majd folytatja. Nála nincs is jobb ember. Nincsenek káros szenvedélyei, minden fillérre nagyon vigyáz. Szinte az egekig magasztalja magát. Mi meg csak hallgatunk, figyelünk, és bölcsen bólogatunk. Tisztességes, becsületes. Mégis mi lehet a baj vele? Õ szolgál, vagy õt szolgálják? Minek tartja magát? Mesternek vagy testvérnek? És mi minek tartjuk magunkat? Öltsünk szolgai formát, álljunk a sor végére, üljünk az utolsó sorba, és megláthatjuk, Urunk melyik cselekedetet értékeli nagyobbra!
Ne sokat latolgasd, ki van veled, ki van ellened; azon légy, azzal törõdj, hogy Isten veled legyen mindenben, amit teszel. Legyen tiszta a lelkiismereted, akkor Isten lesz erõs védelmezõd. Márpedig akit Isten segíteni akar, annak nem árthat senki gonoszsága. Ha tudsz hallgatni és tûrni: minden bizonnyal meglátod Isten segítségét. Õ tudja idejét és módját annak, hogy szabadulást szerezzen neked; így hát egészen õrá kell bíznod magad. Istené a segítség, õ szabadít meg minden gyalázattól. Sokszor megkívánja alázatosságban való gyarapodásunk, hogy hibáinkat mások megtudják, s miattuk megrójanak. Ha hibáinkért megalázkodunk, könnyen engesztelõdésre indítunk másokat, és a ránk neheztelõknek kicsiny fáradsággal elégtételt szerzünk. (Kempis Tamás)
Mélységes mélybõl kiáltunk hozzád, irgalmas Isten. Ó hallgass meg, kérünk, ne hagyj elveszni bûneinkben! Ha te mindazt számba veszed, amit vétettünk ellened, ki állhat meg elõtted?
A szenvedések között is hallom már a vigaszt, Jézusom szavát. Ezért te, szorongó lélek, bízzad magad Isten jóságára. Igéje szilárdan megáll, vigasztalása tiéd marad örökre.
Olyan gyenge a hitem, és bizalmam ingadozó alapokon áll. Szívemet gyakran kétségbe ejtik új meg új jelek. Hogyan? Nem ismered a segítõdet? Egyetlen vigasztaló szavára eljön majd a szabadulás órája, bár talán már nem is várod azt. Bízzad életed a Mindenható kezére, és reménykedj az õ igazságában.
Bármily sok is a mi bûnünk, még több az Úr kegyelme; Kész õ mindig, hogy a bûnöst karjával fölemelje. Õ Izráel hû pásztora, a nyáj az õ tulajdona, õ a mi szabadítónk. (Bach: 38. kantáta, 1-3., 4-6. tétel)
Mindenható Istenem! Kérlek, bocsásd meg, ha néha elõbbre akarok lenni másoknál és nálad. Ámen.