Tûzbe teszem, megtisztítom, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom, ahogyan az aranyat próbálják. Õ segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom õt. (Zak 13,9)
Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, késõbb azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedzõdtek általa. (Zsid 12,11)
Mennyei Atyánk! Bûneink mélységébõl kiáltunk hozzád! Légy gyógyítónk!
Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték õt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak. (Mk 6,56)
Sokat olvashatunk az Újszövetségben Jézus csodálatos gyógyításairól. Bénákat, vakokat, egyéb betegségben szenvedõket vittek hozzá. Halottakat támasztott fel. Amerre ment, útját reménykedõ emberek kísérték, akik már csak tõle vártak segítséget. Egy valami azonban mindannyiukban közös volt. Hittel tekintettek Jézusra, bíztak benne. Nem azt tartották fontosnak, hogy beszéljenek vele, hanem, akár csak a ruhája szegélyét akarták megérinteni.
Mi is ilyen Jézust követõ emberek vagyunk. Gyógyulást várunk, nemcsak testi, hanem lelki problémáinkra is. Néha hittel, van, hogy hit nélkül. Azonnal. Nem tudunk, és nem akarunk várni. Pedig kellene idõt szakítanunk arra, hogy elcsendesedjünk, és Krisztusra figyeljünk. És akkor már az is elég lesz, ha a köntöse szélét érinthetjük. Hittel.
Töltsön el békével a szeretet Istene, aki talán csak a betegséged által ölel gyengéden magához, hogy ereje így is megnyilvánuljon benned. Ha szeretetet sugárzol magad körül, magad is gyógyítóvá válhatsz. (Simon András)
Jézus, te, aki a kicsinyek és elesettek felkarolására jöttél e világba, nézz rám. Tudom, csak a bajban fordulok hozzád ilyen kétségbeesetten, de kérlek téged, bocsásd meg korábbi hûtlenségemet. Tudom, sokan vannak a tieid közül, akik naponta követnek téged, de te jóságodban észreveszed az elveszettet is. Ezért nézz rám most szeretõ, irgalmas Jézus. Tétova a hitem, de hozzád szól, nálad remél gyógyulást. Ámen.