Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicsõ tetteiben félelmetes, csodákat cselekvõ. (2Móz 15,11)
Jézus így imádkozott: "Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égbõl: "Már megdicsõítettem, és ismét megdicsõítem." (Jn 12,28)
Hatalmas Isten, hajolj le hozzánk!
Van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? (5Móz 3,24)
Milyen hatalmas érzés kerít minket hatalmába, mikor úgy érezzük, sokan vagyunk, milyen lenyûgözött ámulattal nézzük a repülõbemutató merész figuráit, a bebugyolált Parlamentet, az emberi kéz és elme grandiózus alkotásait. És éppúgy a természet megannyi csodáját: a vulkánok kitörését és a tengeráramlást... egészen az apró részletekig kidolgozott pici virágokat és a vízesés útját. Rácsodálkozásunkban felismerjük Isten munkáját. Milyen hatalmasat és milyen tökéleteset alkotott az emberben és a körülötte élõ világban. De legnagyobb mûvei az emberi szem által nem megragadhatók. Csak alázatos szívünk ismerheti fel õket. Izráel népe számára a kivonulás volt a legnagyobb esemény, melyben Istenük szabadítását élték meg. Rabságból szabadságra vezette õket, az elnyomottságból önálló életre. Melyik Isten lehetne hozzá hasonló? Életreszólóan dicsõítették õt ezért. Mózes még abban a pillanatban is hálával dicsérte, mikor megtudta, hogy a nép engedetlensége miatt nem láthatja meg az ígéret földjét. Egész életében tapasztalta, hogy Isten vele volt, és erejével megerõsítette, a nép vezetõjévé emelte õt, a dadogó Mózest. Csak a szívünk láthatja meg Isten hatalmas munkálkodását életünkben, kapcsolatainkban, hogy így felismerhessük szabadító erejét, megkötöttségeinket leoldozó hatalmát.
Hiába karrier, dicsõség, bárkié! Csak Krisztus keresztje tehet valakivé. (Füle Lajos)
Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet örökkön-örökké! Teremtésed fényében örvendezem. Felébresztetted szívem a közönybõl és hálátlanságból. Áldásod nyomait látom, tudom, kegyelmes vagy. Számba adod szavadat, nem engeded, hogy ürességbe hangozzanak. Szívemet közelségeddel töltöd meg, és hagyod, hogy én is egy hang legyek a földrõl hozzád szálló dicséret kórusában, és dicsérem nevedet örökkön-örökké. Ámen.