Uram, annyian vannak, akik téged keresnek. Add, hogy tovább tudjuk adni nekik mindazt az ajándékot, amit tőled kaptunk!
Elbeszéljük a jövő nemzedékének az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. (Zsolt 78,4)
Őrületes tempóban élünk. A legtöbb családban csak álom az az idilli kép, hogy a közös vacsora alatt a családtagok elmesélik napjukat, megvitatják problémáikat. Így tűnik el életünkből a "belső szoba csendje" is, azok a percek, amikor Isten elé letehetjük mindazt, ami gond, ami teher, és megköszönhetjük az apró csodákat, felismeréseket. A napi problémákkal küszködve elfelejtjük azt, hogy Isten mennyi örömet adott nekünk, hányszor fordulhattunk hozzá vigasztalásért. És elfelejtjük azt is, hogy milyen fontos feladatunk van: továbbadni az utánunk következő nemzedékeknek is, hogy benne van a szabadulás! Mindezt persze csak akkor tudjuk hitelesen sugározni, ha nap mint nap mi is megéljük: sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,39) Mert bárhogy is alakulhat a történelem, bármilyen nyomorúság jöhet a személyes életünkben, mégis megváltott emberek vagyunk, akiket Isten úgy szeretett, hogy Fia által megmentett a halálból, és nekünk adta az örök élet reménységét. Nincsen fontosabb feladatunk, mint hogy ezt az örömhírt továbbadjuk.
Ti vagytok a világ világossága. De nem nektek kell a fényt meggyújtanotok. Mert az érzés és a szeretet szikráját Isten hintette el szívetekben. Ha beengeditek ezt a fényt, magatok is világítani fogtok. Felragyogtok, ha szemetek nem sötétül el. (Gerd Theissen)
Újra és újra elfelejtem, hogy mennyi mindent köszönhetek neked, Uram. Add, hogy meglássam ezeket! Mutasd meg, hogy hogyan tudom másoknak megváltásod örömét közvetíteni. Ámen.