Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem! (Mik 6,3)
Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? (Róm 9,20a)
Jön idõ, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy istentiszteletet cselekszik. János 16,2
Szemed a jövõbe nézett, amíg ajkad ezeket a szavakat mondta. Tudtad, mi vár a tieidre, és nem akartad õket fölkészületlenül útjukra bocsátani. Én, amíg ezeket a szavakat hallgatom, visszatekintõ szemmel fordulok Feléd. Igéd igazságának a fényét látom ráhullani az egyháztörténelem kétezer éves múltjának sok ismerõs, még több ismeretlen emberének alakjára. Látom névtelen tanúidat, akiknek élete, fõként pedig vértanúhalála által diadalmaskodott a Te evangéliumod hatalma minden ellenálláson. Látom a ragyogó nevû vértanúkat, akiknek az alakja és neve mindmáig is a Te dicsõségedet hirdeti. Látom a misszió munkásainak máig is tartó hosszú sorát, akiket az elfogult pogányság halálra kergetett, mielõtt meghódolt elõtted. Díszei õk az egyháznak. Csöndes szívvel megköszönöm neked életüket.
Uram!
Múltranézõ szememet most belekulcsolom a Te tekintetedbe, és a jövõ felé nézek. A Te beszéded - így mondtad magad - nem múlik el, még a világ összeomlásával sem. Tehát ez az igazságod is érvényes a világ végéig. Ezért ne érjen engem meglepetésként, amikor a mi idõnkben látom valóra válni ezt a jóslatodat, sem akkor, ha a magam életében következik be. Adj szívembe mindvégig megálló hûséget.