Ha Isten ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki. (Jób 12,24)
Pál írja: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3,6-7)
Mennyei Atyám, teremtsd újjá szívemet, hogy örömmel engedelmeskedjék, és azt akarja, amit te!
Isten azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. (2Kor 5,21)
Õt, a bûntelent, "bûnné" tette, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Milyen felfoghatatlan gazdagság, érthetetlen kegyelem, Isten igazságává lenni Jézus Krisztusban! Amolyan romolhatatlan, belsõ, lelki meggazdagodás. Jézus értünk mindent vállalt, azt is, hogy bûnné legyen, Istentõl, az õ Atyjától valahol nagyon távol, mindenkitõl elhagyatottan, a poklok poklát járta. Mindezt azért, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Azzá lehetek, ami igaz Isten elõtt. Jézus Krisztusért igaznak látja az övéit az Úr. Istenhez tartozom.
Változom. Valami elindult bennem, amit új életnek hívnak. Valaki átalakít. Mindig és újra magához hasonlóra formál, fáradhatatlanul. Jézus Krisztus, mûvésze a formálásnak. Változni õbenne. Elhagyni mindent, amirõl tudom, hogy el kell hagyni. Változni, hagyni magamban mindazt, amirõl tudom, hogy változnia kell. Elengedni mindent, amirõl tudom, hogy el kell engednem. Engedni, formálni, hagyni magamban õt, aki teremt és aki a szabadságra formálás mûvésze.
Jézus Krisztus nemcsak megszabadított bennünket valamitõl, hanem szabaddá tett valaminek az elvégzésére. Csak az igazán szabad, aki felelõsséggel vállalja szolgálatát a még rabságban vergõdõk között. Szabad ebben az elkötelezettségben, csak ebben tudja dicsérni és magasztalni Istent. (Karl Barth)
Drága Istenünk, kérünk, te munkálkodj bennünk. Változtass, teremts, újjá formálj, s tégy minket igazán szabaddá, Jézus Krisztusért. Ámen.