Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. 32. zsoltár 8.
Azt akarod, hogy megszabadítsalak? Akkor hát ne kényeskedj, ne okoskodj és ne oktass. Bízd rám magad: elégséges Urad leszek. Én választom meg az utat, amelyen kedvemre járj. Ha nem úgy megy, mint elgondoltad, ne hidd, hogy véged van. Csak magadnak ártasz ezzel, engem pedig gátolsz. Nem értelmedhez igazodva, hanem értelmedet meghaladva kell ennek meglenni. Süllyedj értelmetlenségbe s akkor az én értelmemet adom neked. A balgaság az igazi bölcseség. Ha nem tudod hova mész, akkor tudod igazán, hova mész. Az én értelmem egészen értelmetlenné tesz téged. Így ment ki Ábrahám is atyái földéről, nem tudva hová. Magáéról letéve az én bölcseségemre bízta magát s lám helyes úton igaz célhoz ért. Látod ez a kereszt útja. Magadtól ezt meg nem találod, nékem kell rajta vezetnem, mint egy vakot. Így hát nem magad, nem ember, nem teremtmény, hanem én, én magam tanítlak meg Szentlelkemmel s igémmel az útra, melyen járj. Ne a magad esze, tetszése szerint tégy és szenvedj, hanem tedd azt, amit én parancsolok s szenvedd azt, amit én rád mérek. Ebben légy tanítvány, mert ebben vár Mestered.
Hagyjad a jó Istenre
Minden te utadat!
Ha bánt szíved keserve,
Ő neked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza
S oszlat felhőt szelet:
Napját rád is, felhozza,
Atyád ő, áld s szeret.