Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld széléig. (Ézs 42,10)
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! (Jak 5,13)
Dicsõség Királya, jöjj el békével! Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.
Zsolt. 39.2-14 „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.) Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.) Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé. ”
Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak. (Ef 5,10)
Ha egy szeretett ember jelentkezik be hozzánk vendégségbe, aki fontos a számunkra, akkor késlekedés nélkül, jóval a nagy nap elõtt elkezdjük a készülõdést. Úgy igyekszünk, hogy amikor majd megérkezik végre, akkor mindent úgy találjon, ahogy az a számára a lehetõ legkedvesebb. Ezért elõször is elgondolkozunk rajta - vagy ha módunkban áll, meg is tudakoljuk -, mivel tudnánk örömet szerezni neki.
Az Úr bejelentkezett. Ha kedves vendégként várjuk, akkor az õ fogadására sem készülhetünk máshogy. Nem adhatjuk alább. Hogy mi a kedves számára arról lehet fogalmunk, mert meg van írva, és kérhetünk segítséget azoktól is, akik szintén várják õt. Készen vagyunk már a nagy napra, az Úr napjára?
A nap, bármily szép fényt ád, / Sötét, ha mérjük hozzád, / Uram oly nagy felséged, / Ki ne imádna téged? / Add, hogy éljek tenéked. / Kerüljek minden vétket, / Naponként több jót tegyek, / Elõtted kedves legyek! (Kis János)
Ó, én szegény ember, a bûn szolgája vagyok. Félelemmel és rettegéssel indulok Isten színe elé az ítéletre. Mert õ igaz, én meg vétkes vagyok, ó, én szegény ember, a bûn szolgája vagyok. Isten ellen cselekedtem, és nem jártam az általa mutatott úton. Hová fussak? Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, a Mindenható keze ott is elérne, és számon kérne engem. Ó jaj! Ha a holtak hazájában vetnék magamnak ágyat, a Felséges haragja ott is utolérne. A föld nem takarna be, a sötétség nem nyelne el. Ha a mennybe szállnék, Isten ott van, õ az én ítélõ bírám. Uram, irgalmazz! Lágyítsák meg szívedet könnyeim. Csillapítsad haragodat Jézus Krisztusért kérlek, Uram, irgalmazz! Elhagytalak, ámde mégse tagadtalak meg Istenem: Szent Fiad kínszenvedése kiengesztelt énvelem. Vétkezhettem bár sokat, mégse érhet kárhozat, mert kegyelmed sokkal nagyobb, mint amilyen bûnös én vagyok. (Bach: 55. kantáta, 1-3., 5. tétel)
Urunk! Kérünk téged, hogy a te várásod valóban életünk szerves részévé váljon, és a terád való várakozás mindig a te tetszésedre legyen. Ámen.