Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva. Lukács 12, 35.
Aki útra készül, nem ölthet hosszú, bő ruhát, hanem testhezálló öltözetre van szüksége. Így értendő a Krisztus szava: Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, - szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. A halál ugyan biztosan rátok nyit majd, de órája ismeretlen. Azért hát csak várni, várni azt az órát! Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. E tanítás azonban lesújt és vezeklésre kényszerít. Mert egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Úr napját.
Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek, - ezért aztán félünk a haláltól. Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez: javunkra írja. Ha azonban elbizakodunk, akkor ne számítsunk kegyelmére, sőt rovásunkra írja. Mert a gyarlóságot még csak tűrheti az Isten, de a gonosz semmibe-vevést nem szenvedheti. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.
Vigyázzatok, azt kiáltják
Az őrállók s zengjen imádság.
Sion, közeleg a nagy király!
Éjfél immáron az óra,
Ajkuk megnyílik égi szóra:
Szűzek serege készen állj!
Nosza ébredjetek,
Jön vőlegényetek,
Lámpásotokkal készüljetek,
Örüljetek, - eleibe siessetek!