Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. (Ef 5,19)
Az élet szép! És ez nemcsak valamilyen ócska sláger unásig koptatott refrénje, nem az a közhely, amit az ember akkor sem vehet komolyan, ha odaillő. Az élet szép, mert tele van apró örömökkel. Olyanokkal, melyeket meg kell találni, de megtalálva boldogságot adnak. Olyanokkal, melyek az élet árnyékos oldalait is feledtetni tudják. Olyanokkal, melyeken keresztül Isten csodálatos világát figyelhetjük meg. Az élet örömei világíthatják be szürke nappalainkat, egyhangú munkánkat. Az élet szépségei sohasem feltűnőek, sohasem hivalkodóak. De mindig jelen vannak és észrevehetőek. Ezeket az örömöket észre kell vennünk! Hiszen ha nem vesszük észre, akkor minket is bedarál az a világ, amely körülvesz minket, amely kíméletlen harcra készteti az embereket, amely a mindenáron való érvényesülés vágyát és a nemtelen eszközöket ajánlja nekünk. Akkor a hétköznapok számunkra is szürkévé lesznek, és élvezhetetlenné válik munkánk, életünk. De ha észrevesszük az élet szépségeit, másképp tekintünk körül. Keressük meg Isten apró ajándékait életünkben! Keressük a jóságot, az igazságot vagy csak egyszerűen a szépet! Keressük, és akkor biztosan meg is találjuk. Egy-egy jó szóban, mosolyban, kedvességben. Egy szép napfelkeltében, egy zeneműben, egy jó könyvben. Keressük a szépet, a jót; mert az mind-mind Isten ajándéka. És ha megtaláltuk, adjunk érte hálát Istennek!
Csodálatos a világ, mert csodálni való alkotója. (Antonio Braga)
Istenünk! Köszönjük neked azt a sok szépet és jót, mellyel megajándékozol minket! Adj kész szívet, hogy befogadhassuk mindazt, amit tőled kapunk! Add nekünk kegyelmedet, mert méltatlanok vagyunk mindarra a jóra, melyet számunkra kínálsz! Légy mellettünk, és a nehéz pillanatokban segíts minket meglátni a te jóságodat! Az élet valódi szépségét. Ámen.