Olyanok lettetek, mint a tûzbõl kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az Úr. (Ám 4,11b)
Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,18)
Én nyilván szólottam a világnak. Én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek. És titkon semmit sem szóltam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit szóltam nekik, õk tudják, amiket nékik szólottam. János 18,20-21
Ha bíráid nem siettek volna annyira pörödet lezárni, hanem helyt adtak volna tanúkihallgatást célzó indítványodnak - én nem tudom, mi történt volna akkor! Az egyik tanút - a koronatanút - ott látom a közeledben, az udvaron rakott tábortûz mellett. Õ megtagadott. Lehet, hogy vizsgálóbírákat küldtek volna ki Galileába - mûködésed fõhelyére - azok is csak megfélemedett s ezért hallgatag és elzárkózó, tagadó emberekkel találkoztak volna. Halálod és föltámadásod elõtt - félek - így lett volna.
Uram!
Bár szabad lélekkel halálra mentél és föltámadásoddal is hitelesítetted evangéliumod minden szavát, e földön mégis csökönyös szívósággal folytatják pörödet. Azért is megvádolnak, amit tanítottál. Azért is, amirõl hallgattál. Sok szavad értelmét ma is éppen úgy kiforgatják, mint hajdan tették. És így sok embert eltántorítanak mellõled.
A pörben tanúkra van szükség. Sok tiszta értelmû, igaz beszédû, meggyõzõdött hitû tanúkra. Ilyenekért könyörgök hozzád és azért, hogy ezek közül eggyé tégy meg engem is. Taníts meg minket: mindent elmondanunk. Azt is, amit üdvösségünkre tanítottál. Azt is, amit szeretetedben értünk tettél. Keresztfáig való hûségedet. A halál fölött aratott gyõzelmedet.