Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. (Zsolt 16,6)
Öröm, vidámság, felszabadultság. Megnyugtató és jóleső. Boldog lehetek, mert szép az, amit kaptam. Isten megajándékozott jóságával, kegyelmével. Bárhova nézek, minden az ő dicsőségét hirdeti. A téli táj, amely néha komor, de akkor is a természet csendjét, életmegújító nyugalmát mutatja. A szikrázó napsütés a hóban. A tisztán csörgedező patak, az olvadástól felduzzadó folyók. A befagyott tó jege. Az alvó természet jellegzetes lombtalan fái. Vagy a fenyvesek zöld-fehér látványa, a havat megtartó tűlevelek. A füstölgő kémények, melyek az otthon melegét adó kályhára utalnak. A csendes természet, és a hóban lehalkult élet. Minden Isten dicsőségét hirdeti. Ahogyan ezt teszi később a megújuló élet, a tavasz is, a rügyező lombok, a nyíló virágok, az egyre több erővel sütő Nap, az egyre hosszabbodó és egyre forróbb nappalok és az egyre enyhébb éjszakák. Ezt teszik a nyár frissülést hozó zivatarai, zamatos gyümölcsei, sima víztükre, csillagos éjszakái. És ezt teszik az ősz hűvös szelei, színpompás lombkoronái, majd lehulló levelei, a madarak hátrahagyott fészkei, és a szép lassan megnyugodó, újra elalvó természet, az első hópelyhek is. Minden Isten dicsőségét hirdeti. Minden az ő rendjét és gondoskodását mutatja. Az én örökségem, az én részem ebben van. Ebben a csodálatos világban. És ez boldoggá tesz, felszabadulttá, nyugodttá. Isten ajándékai ezek.
Nem tehetünk mást, mint hogy hálát adjunk mindenért, amit kaptunk. Vagyis mindenért. (Paul Merritt)
Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy ebben a csodálatos világban készítettél számunkra helyet. Köszönjük, hogy itt élhetünk. Köszönjük, hogy ezt a világot számunkra készítetted és rendezted el. Kérünk téged, adj erőt és látást, hogy jól bánjunk ezzel az örökséggel. Segíts megőriznünk ezt és továbbadnunk gyermekeinknek. Ámen.