És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész.
Lukács 14, 17.
Ha úgy éreznéd, hogy nincs szükséged úrvacsorára, maga az, hogy hidegnek és kedvetlennek érzed magadat a szentségre, - eléggé mutatja, mennyire szükséged van rá. Mert mi más ez, mint kedvetlenség a hitre, hálaadásra, drága Üdvözítőd jótéteményeiről való megemlékezésre, aki pedig bűntől, haláltól, ördögtől megváltva megigazított, megelevenített s üdvözített? Dehát mivel akarod magad a kedvetlenségnek e megfagyott állapotából felmelegíteni? Mivel akarod hitedet felébreszteni? Mivel akarod magadat hálára indítani? Ölbetett kézzel várod, míg magától meglesz, vagy az ördög megadja? Abból sohase lesz semmi. Éppen az úrvacsora való arra, hogy felgerjesszen. Tűz az, amely egyedül tudja szívedet lángra lobbantani. A kegyelem oltáránál kell meggondolnod nyomorúságodat, hallanod Üdvözítőd jóvoltát s nyerned újjászülő hitet.
Gerjessz igaz buzgóságot
És bűnbánatot bennem,
Hogy érezhessem jóságod
E drága eledelben,
És meghalván ó-emberem,
Újjászüljön a kegyelem
Én egész életemben.