Ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. (Mik 7,8)
Mi, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. (1Thessz 5,8)
Amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani. És amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. Lukács 12,3
Nagyon komoly intelmet is, de igen fölemelõ bátorítást is vélek kihallani szavadból. Intelemnek azért érzem, mert amit mondasz, az igaz a bûnömrõl. A bûnöm nem marad rejtett titok. Semmiképpen sem maradhat elrejtve Isten szeme elõl. Mielõtt elkövetem, Õ már tudja. És amikor cselekedetbe ültetem át, Õ látja. Éj sötétjében és a rejtekházakban is. Nem rejthetõ el a bûnöm az emberek elõl sem. Rövidlátásra vallana az ellenkezõjében bizakodnom. Hiába a kegyes képmutatás, a hamis élet legtöbbször már e földön põrére vetkõztetve kerül megítélésre.
Uram!
Intelmednél csak a bátorítás nagyobb, amelyet ugyanezzel a szavaddal nyújtasz és amellyel hitvallástételre buzdítasz. Hiábavaló a világ részérõl minden igyekezet, ha evangéliumodat béklyóba akarja verni, vagy sötétbe elzárni, vagy rejtekhelyre kényszeríteni. Az elnyomott evangéliumnak mindig legerõsebb a hangja. Apostolaid pünkösdi bizonyságtétele óta mindmáig is a Te megmentõ kegyelmednek a szószéke a háztetõ, hordozója pedig a Te világosságot árasztó Szentlelked.