Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! (Péld 31,8)
A beteg így válaszolt Jézusnak: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be elõttem." (Jn 5,7)
Uram! Olyan jó, hogy szeretettel figyeled minden lépésünket, hogy számon tartod örömeinket és nyomorúságunkat! Áldunk ezért a gondviselõ szeretetedért!
Mint repdesõ madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja. (Ézs 31,5)
Jeruzsálem lakói sokszor rossz útra tértek. Istennek népe számtalanszor tévedt a bûn csapdájába. Nem csupán az ószövetségi idõkben, hanem ugyanúgy ma is. Az Úr mégis, mindennek ellenére maradéktalanul szeret bennünket. Szeret, s ezért oltalmaz és megtart minden megpróbáltatásunkban. Izrael fiai is eltávolodtak Istentõl, ahogyan sokszor mi is tesszük. És ez bajba sodorta õket, ahogyan bennünket is nyomorba sodor, ha eltávolodunk tõle. Ám a mi mennyei Atyánk ekkor sem fordít nekünk hátat, nem hagy magunkra! Hanem egyszerre erõs és elszánt védelmezésünkre, akár az oroszlán, ugyanakkor aggályosan gondoskodó és oltalmazó, mint a madarak. Ahogyan igénk tanúsága szerint az Úr maga harcol Jeruzsálemért, értünk is harcol és védõszárnyai alatt tart bennünket. Csupán bíznunk kell benne, s nem szabad aggodalmaskodnunk semmiért, hiszen õ kezében hordoz mindannyiunkat! Csupán bíznunk és reá hagyatkoznunk? Az ember számára talán ez a legnehezebb? Feladni kételkedésünket, aggályainkat, ellenvetéseinket, kifogásainkat és mindent, ami észérveinkre hagyatkozik. Feladni és letenni sorsunkat és életünket annak a kezébe, aki mindig óvón tekint ránk, akinek irgalmára mindig bizton támaszkodhatunk. Ha erre törekszünk, soha nem vehet erõt rajtunk semmiféle nyomorúságunk.
Mindig a lehetetlent kell megkísérelnünk ahhoz, hogy létrejöjjön a lehetséges. (Hermann Hesse)
Urunk, kérünk add, hogy le tudjuk küzdeni emberségünk korlátait, kétkedéseinket és ellenvetéseinket, és hogy képesek legyünk bizalommal a te kezedbe letenni életünket! Ámen.