Hozz ki engem a börtönbõl, hogy magasztalhassam nevedet! (Zsolt 142,8a)
Ti szabadságra vagytok elhíva; szeretetben szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)
Uram, segíts, hogy szerethesselek teljes szívembõl és minden erõmmel!
Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsolt 112,1)
Mennyi ellentét van látszólag ebben a mondatban! Boldogság és félelem, öröm és parancsok... Hogyan illenek ezek össze? Isten szereti a paradoxonokat. Õ nem a mi emberi logikánk szerint beszél és cselekszik. Boldog ember az, aki az Urat féli. Nem az Úrtól fél, hanem az Urat féli. Ez azt jelenti, hogy tiszteli és szereti õt, annyira, hogy fél megbántani bármivel is. Fél attól, hogy fájdalmat, szomorúságot okozzon neki, Isten tetszésére akar lenni, örömöt akar szerezni mindennel, amit mond és tesz. Ez a szeretet legmagasabb foka. És a szeretet, az odaadás boldoggá tesz. Sok örömöt talál parancsolataiban. Isten parancsolatairól általában azt gondoljuk, hogy teljesíthetetlenek - és emberi erõvel azok is. Azonban ha valaki szereti és féli Istent, akkor mindent megtesz azért, hogy megtartsa a parancsolatait - és ebben örömét leli, hiszen szeretetét fejezi ki általa. Közben pedig megtörténik a csoda: titokzatos módon a parancsolatok teljesítése könnyebbé válik... Isten saját erejét és szeretetét adja neki, hogy Ura tetszésére tudjon élni. Boldoggá teszi gyermekét, hogy gyermeke örömet szerezhessen neki. Kölcsönös szeretetkapcsolatot akar létesíteni minden emberrel. Ezért küldte el Fiát, Jézus Krisztust, mint irántunk való szeretete legnagyobb bizonyítékát. Azért, hogy teljesüljenek a paradoxonok: az istenfélelembõl boldogság, a parancsolatok megtartásából öröm, a halálból élet szülessen...
Az Isten szeretetének vagy a gondolata. Legyen életed a szeretet válasza. Szükséged van Krisztus egész megváltására, hogy szeretetedet az önzéstõl megmentsed. Szükséged van Krisztus egész szeretetére, hogy emberi szeretetedet átalakítsad ,,isteni" szeretetté... Engedd, hogy mindinkább a Szeretet szeressen benned és általad. (Michel Quoist)
Uram, köszönöm, hogy végtelenül szeretsz. Szeretnélek én is úgy szeretni, hogy önmagam teljesen átengedjem neked. Ámen.