Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsolt 104,24)
Ami ugyanis nem látható Istenbõl: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm 1,20a)
A béres és aki nem pásztor - akinek a juhok nem tulajdonai - látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat és elfut. János 10,12
A pásztor is ember. Fogyatkozásokkal teli. Emberi bûnök terhelik õt is. Ezekrõl Te gyöngéden hallgatsz. A pásztornak egy bûnét ítéled meg nagyon élesen: ha mindössze "béres". Ha a farkas láttán nem azokat védi, amik reá bízattak, hanem a saját bõrét menti. A pásztor fõbûne - a hûtlenség.
Uram!
Már Kain megérezte: õrizõje, pásztora a testvérének. Minden embert pásztorrá tettél valakinek az élete fölött. Pásztor a felebarát, a testvér, a szülõ - még a gyermek is -, a gyülekezet gondozója és mindenki, aki egyházi, vagy világi felsõbbség tisztségében áll. Mind bûnös is, mert mind ember. Mind irgalmadra szorul. Insége idején meg is találhatja a bûnbocsátó kegyelmet.
De engedj ma nagyon élénken fölfigyelni szavadra, amellyel a megfutamodó hûtlenséget ítéled meg. Igazat kell adnom neked. A mellettem élõ embertársam nagyon rendes életet folytathat az én keresztyén õrállásom nélkül is, amíg csöndesen folynak napjai. Nem szorul rám - amint a békésen legelészõ juhnak sem kell föltétlenül a pásztor. Csak akkor nem szabad a rámbízott embert magára hagynom, ha jön a farkas. A bûn támadásában álló embertársamra tégy figyelmessé - Uram -, és akkor indíts, hogy segítségére siessek. A béreslelkülettõl óvj meg és tégy a Te egyházadban pásztorrá.