Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek János első levele 1, 3.
A mi Urunk Jézus Krisztus az Atya akaratából valóságos Isten és valóságos ember, hogy kútfő legyen, akiből csupa kegyelem, igazság és megigazulás árad, - nekünk is, hogy tőle nyerjünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért. Láttuk, hallottuk és tapintottuk, - mondja az apostol - szaván és cselekedetén megismertük, hogy Ő az élet beszéde, - minden kegyelem és igazság kibeszélhetetlen forrása.
Aki már most mindennek részese akar lenni, - Ábrahám, Mózes, Illés, Ésaiás, Keresztelő János, vagy akárki jöjjön ide s Tőle vegyen, senki mástól, vagy vesznie kell örökre. "Mi mindnyájan" - tehát kivétel nélkül - az Ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért." Tehát az egész szentírás elejétől végig egyedül Krisztusra mutat s csakis hozzá utal és hallgat a szentekről valahányszor a kegyelem és igazság elnyeréséről van szó. Kegyelmet és igazságot csak az Ő teljessége adhat; saját morzsányi dirib-darab, csip-csup készletünk mit sem ér.
Irgalmazz meg én lelkemnek,
Ki vagy ura mennynek, földnek,
Könyörgök csak felségednek,
Mint kegyes Idvezitőmnek.