Embert és állatot megtartasz, Uram. (Zsolt 36,7)
Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyrõl sem az Isten. (Lk 12,6)
Asszony! Nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. (Máté 15,28)
A beteg leánykájáért könyörgõ pogány asszony történetének olvasásakor már sokszor dobogott sebesebben a szívem. Akkor is, ha az asszonyra figyeltem, és láttam õt megkönnyebbedetten visszatérni azon az úton, amelyen olyan nehéz léptekkel jött feléd.
A legnagyobb örömöt azonban akkor kaptam, ha téged néztelek. Te, aki eleinte úgy szóltál, mintha idegen volna számodra ez az asszony, a sorsa pedig közömbös - Te a történet végén engedted magadat legyõzetni.
Nem jajveszékeléssel. Nem sok beszéddel. Nem hízelgéssel. Még kevésbé lehet téged legyõzni csellel, csábítással, fenyegetéssel, átkozódással vagy erõszakkal. Ezekkel szemben megingathatatlanul erõs vagy.
Gyõzelmet rajtad csak a hamisítatlan szeretet talajából nõtt hit vehet. Ez viszont mindig diadalt arat, mert örömmel gyõzeted le magadat. Ilyen hittel gyõzött a kananita anya is.
Uram!
Ha az imádság-meghallgattatás kérdésében kételyek akarják kikezdeni a lelkemet, mindig juttasd eszembe ezt a bibliai találkozást.