Senki se csüggedjen el. (1Sám 17,32)
A reménység nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5,5)
Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom. (János 5,17)
Minél hosszabban gondolkozom ezen a szavadon, annál erõteljesebben ragad meg. A Te istenismereteden ki kell igazítanom sok tévedésemet, melyet Isten felõl magamban hordozok. Én Istent úgy látom, mint aki világteremtõ csodás munkája óta a menny trónusán teljes nyugalomban ül. Csak a kisujját kell megmozdítania, és új csillag indul pályáján, szemöldökének legkisebb mozdulására más irányt vesz a történelem. Milyen másnak mondod Te, aki színrõl színre láttad az Atyát! Õ "mind ez ideig munkálkodik". Az Atyának ilyen ismeretébõl a magad élete számára az egyedül helyes következtetést vontad le: "Én is munkálkodom." Ez a titka annak az áldásokból kifogyhatatlan életnek, amelyet a földön Te éltél.
Uram!
Ne engedd igédet hamarosan el is felejtenem. Inkább állítsd elém teljes érvényében, amikor alkudozom kötelességérzetem szavával, amikor elodázgatom azt, amire a lelkiismeretem sürget, vagy amikor Isten akaratát végérvényesen elmulasztom. Szüntelenül tevékeny Atyának a gyermeke lusta, tétlen ember nem lehet.