Abnér odakiáltott Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? (2Sám 2,26)
Ha lehetséges, amennyire tõletek telik, éljetek minden emberrel békességben. (Róm 12,18)
Könyörülj, Uram, rajtunk!
Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted a gyermekeknek. (Lk 10,21)
A jó mester azzal kezdi nevelõ munkáját, hogy szellemileg kiüresíti, lenullázza, megsemmisíti tanítványát. Szétzúzza addigi tudását, okosságát, világról alkotott véleményét, bölcsességét, minden magabiztosságát - egészen addig, míg szegény tanítványnak semmije sem marad önnön létezéstudatán és biológiáján kívül - és csak ezután kezdi meg alapvetését és képzését. Máshogy nincs értelme. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. (Préd 3,3) Aki ezt nem vállalja, ne menjen el tanítványnak.
Jézust, az evangéliumokban leírtak szerint, finomabb és tapintatosabb mesternek gondoljuk, pedig célja és módszere a lényeget tekintve ugyanez volt. A megtérés ennek a folyamatnak a kezdete. Nyíltszívû, tanulni vágyó, rugalmas, formálható, alázatos, csodálkozni tudó, okoskodások nélküli tiszta gyermekké kell válnunk ahhoz, hogy a Lélek igazságai kinyilatkoztathassanak nekünk, hogy "megvilágosodhassunk" - hogy Jézus egyáltalán bármit is kezdeni tudjon velünk.
...a fiam valóban, lélek szerint,
mert mint apát a gyermek,
rég úgy tekint: s én friss lelkébe róttam,
mi bús lelkemben friss jövõre termett.
Legszebb virágaimnak ifjú kertje,
Új tükröm melynek tisztít tisztasága,
legárvább három éveim neveltje,
fonnyadó törzsem ültetvényes ága.
(Babits Mihály)
Taníts minket, Urunk! Tégy méltóvá magadhoz. Keljen ki mielõbb vak szemhéjunk nehéz gubójából az isteni látás! Ámen.