Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. (Ez 22,30)
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)
Vajon ti is el akartok-e menni? (János 6,67)
Földi életed napjaiban könnyen csatlakoztak hozzád emberek - néha ezerszámra, amíg szívük vágyával egybehangzónak érezték tanításodat, vagy amíg tõled kaphattak valamit. Mihelyt azonban a keresztyén élet követeléseit szólaltattad meg, esetleg személyes áldozatot is kívántál tõlük, éppen olyan könnyen, tömegesen, el is hagytak. Hangulatuk kormányozta õket.
A történelem ezt nagyobb méretekben gyakran megismételte. Néha mindenki hozzád tartozónak látszott valamely nép életében. De csak kissé kellett fordulnia a korszellem szellõjének, máris elhullottak mellõled.
Életed egy ilyen fordulójánál kérdezted meg szûkebb tanítványkörödtõl: "Vajon ti is el akartok-e menni?" Érzem, szinte fölkínáltad nekik: mehetnek. Szabad döntésükben nem gátolod õket. De nem tudtak elmenni. Tõled való elszakadásuk nem a szabadságot jelentette volna számukra. Így lettek ezek a tanítványok egyházad oszlopaivá.
Uram!
Sok lelki vívódás közben találtam hozzád. Nálad leltem meg békességemet. Követésedben - igaz - sok nehézségem támadt. Akadtak is jócskán emberek, akik megoldásnak a tõled való elszakadást ajánlották.
De nem tudom életemet nélküled elképzelni. Mert apostoloddal együtt csak ezt tudom vallani: te vagy számomra az élet.