Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki elõtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)
Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)
Én vagyok az Út... senki sem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam. János 14,6
Utas vagyok a világban. Életem alapkérdése éppen ezért ez: hová? Megkérdeztem társaimtól. Sokféle választ adtak. Mondták: kövessem õket, mert õk a boldogságot keresik. A szerteágazó utak láttán bizalmatlansággal telt meg a szívem. Ma tõled kérdezem: hová? Válaszodból megértem: boldogságomat én - a gyermek - csak akkor találhatom meg, ha hazajutok Atyámhoz. Azt is mondod: oda az út Te vagy.
Képet adsz elém. Életed és tanításod ennek a képnek néhány vonását beszédessé teszi. Te - az Út - mélységekbe is, magasságokba is viszel. Halál völgyébe, üdvösség ormára. Tehát ez az út nehéz. Keskeny is: sok óvatossággal kell rajta járnom. És követésedhez önmegtartóztatásra van szükségem.
Uram!
A nehézségek miatt ne engedj visszariadnom. Inkább érttesd meg velem: te vagy az egyetlen Út. Ha tehát csábításra hallgatva más utakon kallódom, haszontalanul fecsérlem idõmet és erõmet. Neked hiszek, mert nagyon szeretnék haza jutni - a tékozló gyermek - Atyámhoz.
Szemerei Gábor: Jóvátétel
Ha nem lenne jóvátétel,
Már régen elvesztem volna.
Olyan ez mint a jó étel,
Nélküle lefogytam volna
De van jóvátétel, csoda!
Naponta belõle élek.
Lelkiismeret pucolva,