Ádám mély álmában teremtette Isten Évát, és ahogyan gyakran mondták már, nem a lábából (hogy ő rátaposson), nem is a fejéből (hogy uralkodjon felette), hanem olyan helyről, amely közel van a szívéhez (hogy szeresse). Ádám nem volt teljes Éva nélkül, és ők arra rendeltettek, hogy kisegítsék egymást minden tekintetben. Azonban, amikor Éva függetlenül cselekedett, szerencsétlenség következett be, amikor hallgatott a kígyóra, és nem kérte Ádám tanácsát.
A bűn minden területen változást hozott. Az ember kapcsolata Istennel most már távoli, félelmes és rossz lelkiismerettel terhes lett, noha az isteni gondoskodás azonnal jött és bőrruhát készített nekik. Az ember ellenséges természettel találta magát szembe, a megátkozott Föld kemény munkát igényelt, és gyümölcsét még akkor is csak fáradsággal lehetett enni. Éva Ádámhoz fűződő kapcsolatának meg kellett változnia, és noha a vele való érzelmi közösség folytatódott, mostantól férje uralkodni fog rajta, 3,16; vö. Tit 2,5. Évának is meglesz a saját fájdalma, amikor gyermeket szül.
Azonban úgy láthatjuk Évát, mint az emberiség képviselőjét, hogy ő az isteni irgalom tárgya. Ádám első cselekvése az elbukás után az volt, hogy feleségét, Évát, minden élő anyjának nevezte. Így Isten felhasználta Évát arra, hogy belőle származzon az asszony magva, az Úr Jézus Krisztus, Aki majd a kígyó fejére tapos, 3,15.
Éva felismerte, hogy gyermekei az Úrtól vannak, és ennek megfelelően nevezte el őket, pl. 4,1. Még a rendkívüli szomorúságot követően is, hogy Kain gyilkos lett, felismerte, hogy Sét is az Úrtól származik, "mert adott nékem az Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain", 4,25. Még meglátta később, hogy unokái "kezdték segítségül hívni az ÚRNAK nevét, 1Móz 4,6.
Ó, bárcsak a keresztyén anyák manapság megértenék a gyermekek világra hozatalának egyedülálló kiváltságát, 1Tim 2,15, és azt szellemi megtapasztalássá tennék!