Sára (hercegnő) az egyetlen héber nő, aki név szerint fel van jegyezve a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében. Mint szabad asszony "ő mindnyájunknak anyja", Gal 4,26. Ő tőlünk időben messze, a történelem más korszakában élt, körülbelül Kr.e. 2000-ben. Miután elhagyta Úrt és Háránt, sátrakban lakott, más-más időben, Sikemben, Bételben, Hebronban, Beérsebában, Egyiptomban és Gérárban, bejárva az egész Termékeny Félholdat. Szenvedett éhínségtől és a hirtelen meggazdagodás még veszélyesebb fenyegetésétől, ami a Lót családjával való szakításhoz vezetett, 1Móz 13,12. Ott volt, amikor Ábrahám ellovagolt a csatába 318 férfival négy hadsereg ellen. Ki volt szolgáltatva a fáraó háremének, valamint Abiméleknek. Képzelhetjük az egy héten át tartó virrasztását, míg végül megtudta, mi történt Izsákkal a Mórija hegyén, 1Móz 22.
Sajnos, Sáráról gyakran életének két kedvezőtlen eseménye jut eszünkbe: hitetlen nevetése és időszerűtlen féltékenykedése szolgálójára, amely Hágár elűzéséhez vezetett. Az Újszövetség őt sokkal kedvezőbb fényben állítja elénk.
A Rómaiakhoz írt levél 9. fejezetében Sára kulcsfigura Isten választásában, 9. v. Ez a kiválasztás nem az üdvösségre történt, hanem egy szerep betöltésére az isteni tervben. Egy természetfeletti cselekedettel Isten 35 éves várakoztatás után előhozta Sárából ezt a döntő láncszemet a messiási nemzetségben.
A Galatákhoz írt levél 4. fejezetében a Szent Szellem úgy festi le Sárát, mint valaminek az előképét. Látjuk, hogy Sára igazságtalan féltékenysége mögött Isten igazságos féltékenysége van. Sára szavait úgy veszi, mint Szentírást, 1Móz 21,10; Gal 4,30, és Pál Ábrahám két fiának születését arra használja, hogy bemutassa az ó és új szövetség között tátongó szakadékot. Sára nem csupán az új szövetség előképe, hanem a szabadságé is, amely benne testesül meg.
Egy különleges szempontból ő a hit példája is, Zsid 11,11. Ő nem volt "hitben erős", mint Ábrahám, de "megerősödött" hitetlenségének közepette. A látszólag ellene szóló körülmények között Istent, aki az ígéretet tette, tudatosan megbízhatónak ítélte.
Péter első levelében Sára istenfélő példaként van bemutatva, 3,6. Mégis az "úr" szó minden, ami figyelemre méltó a Mózes 1. könyvében lévő eseményből. A többi éppen a hitetlenség nevetése. Ez nemcsak Sára alávetettségét, hanem Isten páratlan kegyelmét is mutatja.