Júda Jákobnak és Leának negyedik fia volt. Ha a testvéreit, Simeont és Lévit kegyetlenség jellemezte, akkor Júdát a kapzsiság: "És mondta Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? Jertek, adjuk el őt az izmáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgattak rá az ő atyjafiai", 1Móz 37,26-27. Jellemző volt rá nagymértékben a képmutatás is többi testvérével együtt, mert hazudtak Jákobnak József igazi sorsát illetően, 1Móz 37,35.
Az 1Móz 38-ban annak erkölcsi eredményei, amit tett, megjelennek az életében. Hitetlenekkel lép kapcsolatba, először egy kánaánita kereskedővel, Súaval, aztán pedig házasságot köt egy kánaánita nővel. Így természetesen Júda teljesen hamis helyzetbe kerül. Ezután beszámolót kapunk Támárral, a menyével kapcsolatos szégyenletes bánásmódjáról. Kezdetben ígéretet tesz neki, amelyet sohasem volt szándékában teljesíteni, 1Móz 38,11. Aztán, miközben elutazik otthonról, miután felesége meghalt, nem tud ellenállni a kísértésnek, és paráznaságot követ el menyével. Majd tovább súlyosbítja a bűnét azzal, hogy halálra ítéli menyét, amikor ugyanabban a dologban ő is vétkes volt. Az egyetlen enyhítő körülmény ebben az aljas dologban, hogy amikor szembesítik a bűnével, kész volt azt megvallani és beismerni - ez lényeges lépés a bűnbocsánathoz vezető úton, 1Móz 38,26.
Ezt követően mintegy 22 évvel későbbről olvasunk Júdáról. Abból, amit mond, annak jelét látjuk, hogy némileg jó irányban változott, pl. őszintének mutatkozik, és kész arra, hogy kezes legyen Benjáminért, 1Móz 43,3-10. Még később testvéreinek szószólója lesz József előtt, bizonyítva, hogy most már teljesen megváltozott. Nem jellemzi már tisztességtelenség és képmutatás, kész feláldozni saját szabadságát Benjáminért cserébe, 1Móz 44,16-34. József, akit megindított Júda gyöngéd érzelme és Benjáminért való aggódása, most már kész arra, hogy kibéküljön testvéreivel. Minden bűnös ember megtapasztalhatja ennek igazságát, aki az Úrhoz közeledik, mert a bűnbánó és töredelmes szív áldozatát Isten nem veti meg, Zsolt 51,17.