A többnejűség gyakorlata elfogadott volt abban a környezetben, de Isten sohasem hagyta jóvá, mert ellentétes volt az Ő eredeti elképzelésével az egy férfi és egy nő egyesülését illetően, 1Móz 3. Ennek a gyakorlatnak gonosz következményeit bőségesen szemléltette Elkána otthona, ahol az egyik feleségnek, Annának a meddősége, valamint a másiknak, Peninnának a termékenysége keserű rivalizálást gerjesztett közöttük. Hogy Anna különösen kedves volt a férje szemében, csak másodlagos tényező volt az asszony életében, mert szívének legnagyobb vágya az volt, hogy áldást nyerjen az Úrtól egy fiú formájában. Ez mégis megtagadtatott tőle, és ez volt az Ő NAGY BÁNATA, olyan szomorúság, amit közvetve Isten cselekvése váltott ki, 5. v. "Lelke keserűségében" történt, hogy "imádkozott az Úrhoz" Silóban az egyik évenkénti látogatás alatt, bőven hullatva könnyeit keserűségében. Különleges körülményei között az egyetlen lehetséges segélyforráshoz kiáltott - a seregek Urához, a Mindenhatóhoz, mindenek Teremtőjéhez, aki minden élet forrása. KÖNYÖRGÉSE kitartó volt, mert "hosszasan imádkozott", 12, v. Csendes imát mondott, valójában "szívében beszélt", 13. v. Noha ember számára nem volt hallható, Isten hallotta szavait, méltányolva érzéseinek mélységét; vö. a 15. verssel: "lelkemet öntöttem ki az Úr előtt". Milyen dicső példáját adja Anna az olyan istenfélő nőtestvérnek a helyi gyülekezetben, aki csendben, de buzgón imádkozik! Isten nyilvántartja az ilyenfajta könyörgést és válaszol rá.
Ő azonban még tovább megy. Érthető emberi érzései és mély sóvárgása vezette, mégis elutasította a teljesen önző szempontot imáiban azért, hogy belefoglalhassa Isten szándékait is, és dicsőséget hozzon az Ő nevére. Imájában megesküdött, hogy kérésének fiúgyermekét odaszánja "az Úrnak, életének minden napjára", a nazíreusi eskü követelményei alá helyezve őt, 11. v.; vö. 4Móz 6,5. Ez annak a jele, hogy szívét és elméjét ALÁRENDELTE Isten akaratának, mert ekkor a kérése teljes összhangban volt Isten szuverén céljával. Olyan hite volt Istenben, hogy kérését befejezve örömmel előre látta, hogy Isten meghallgatta.