A tegnapi olvasmányunkban azokat mutattuk be, akik megszomorították Dávid szívét, amikor elhagyta Jeruzsálem városát, és átkelt a Kidron patakon Absolon lázadása közben. Azonban a szomorúság könnyei az öröm könnyeivel elegyedtek, amikor azokra tekintett, akik odaadóak maradtak iránta. Róluk különböző leírásokat találunk.
"Mondta Dávid minden szolgáinak, kik vele voltak, 14. v. Ahogyan kiábrándította azoknak a magatartása, akik ellene voltak, ugyanúgy bátorította, hogy látta azokat, akik "vele" voltak; vagyis azokat, akik azt mondták: "Minden úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak (ahogyan dönt), íme itt vannak a te szolgáid." 15. v.
"Kiment azért a király és egész háznépe ő utána (a lába nyomán)", 16. v. Lábuk Dávid lépteit követte, noha az nehéz úton való járást jelentett.
"És minden szolgái ő mellé (kézben vele) mentek", 18. v. Készek és hajlandók voltak közösséget vállalni vele szenvedéseiben és elvettetésében.
"És minden szolgái... elvonultak a király előtt (jól láthatóan)", 18. v. Iránta érzett szeretetük azt jelentette, hogy képesek voltak úgy menni, hogy teljesen láthatta őket, és nem szégyellték.
A Gitteus Ittaiban, annak jellemében (kinek neve azt jelenti, hogy "közel hozzám") különösképpen gyönyörködhetett Dávid szíve. Úgy írja le őt, hogy "te idegen vagy és... csak tegnap jöttél", 20. v. Azok közé tartozott, akikről azt mondja az Ige, hogy "Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon;" Ef 2,12. Azonban Isten kegyelme és irgalma által találkozott Dáviddal, aki megpróbálta az ő szeretetét, megadva neki minden alkalmat, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de ő ezt visszautasította. Az újonnan megtért hívő emberek gyakran megszégyenítik azokat, akik már évek óta a keresztyén úton járnak! Ittai megismerte az élő Istent, és noha Dávid most megvetett volt, hittel el tudta fogadni, hogy ő a király. Teljes elkötelezettsége jól látható ebben a figyelemreméltó kijelentésében: "valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is", 21. v. Megfigyelhetjük, hogy hűsége befolyásolta azokat is, akik vele voltak, 22. v.