"Meghalt pedig Sámuel", 1. v. A kevés ragyogó fény egyike kialudt. Dávid átérezte a veszteséget, és elvonult a pusztaságba. Itt történt, hogy találkozott Abigaillal.
Abigail ("az atya öröme/gyönyörűsége") drágakőként ragyogott ki férje ostobaságának sötét hátteréből, aki elutasította Dávid segélykérését. Ő "igen eszes (belsőképpen) és szép termetű (külsőképpen) asszony volt", 3. v. Nagy bölcsességet mutatott egy kényes, és kirobbanni készülő helyzet kezelésében.
Végighallgatta a fiatalember aggodalmait férje tetteivel kapcsolatban, 14-17 v., pedig bizonyos megjegyzései nagyon is őszinték voltak. A férfi tudta, hogy mehet az asszonyhoz aggodalmaival, és józan döntésre számíthat, tekintet nélkül a családi kötelékre.
Az asszony megértette, milyen súlyos dolog "az Isten szíve szerinti férfi" elutasítása. Tudta, hogy az ő szívének hűségét igényelte, és meg is érdemelte.
Nábállal ellentétben ő készen állt, hogy nagylelkűen adjon javaiból, amikor Dávidnak szüksége volt rá, 18.35. v. Ami Nábált illeti, gazdagságát magáénak tekintette, Abigail azonban javait készen tartotta Isten céljaira.
Tudta, hol kell találkoznia Dáviddal, vagyis a pusztaságban, a hegynek mellékösvényén (titkos hely), 20. v. Tudta, hogy nem találná meg a városban, és így szamáron lovagolt; Isten a vadszamárról ezt mondja: "házául a pusztát rendeltem... Kineveti a városbeli sokadalmat", Jób 39,7.
Helyes hozzáállással közeledett Dávidhoz, vagyis alázattal és tisztelettel, azonosítva magát Nábál gonoszságával, 24. v.
Meglátta, hogy Dávid, a megvetett és elutasított ember végül király lesz, 28-30. v., és azt akarta, hogy a trónon lévő férfihez kötődjön. Senki sem hasonlított kevésbé királyhoz, mint Dávid, de Abigailnak volt hite, hogy ezt mondja: "az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr... Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról, 28-31. v.
Dávid nem tudott elfelejteni egy olyan asszonyt, aki így megörvendeztette a szívét, az pedig elhagyta a gazdag otthon kényelmét, hogy csatlakozzon egy pusztaságban bujdosó emberhez!