Nehémiás pozíciójával járt, hogy naponta megjelenjen a király előtt. Az volt a dolga, hogy a király pohárnoka legyen, és bort vigyen a királynak. Vidámnak kellett lennie, gyakran fel kellett vidámítania a királyt, és foglalkoznia kedélyállapotával. Népe helyzetével megterhelten a lelke szomorú volt, és ez megmutatkozott az arcán. A király hamarosan ezt kérdezte: "Miért szomorú a te orcád?" A szív fájdalma volt az oka. Nehémiás szívét félelem fogta el. A mély aggodalom nehezen rejthető el. A szellemi terhek nehezen elhordozhatóak.
Bátor lépés volt Nehémiástól, hogy nyíltan feltárta szomorúságának okát. A város, a hely, ahol őseinek sírja van, pusztán hever, a kapuk tűzben égtek meg; hogyne lenne szomorú? Artaxerxes pozitív válasza meghökkentette őt. Látszik Nehémiás istenfélelmének igazi nagysága. A feszültség rémületet okozhatott ugyan, de olvasunk két létfontosságú megállapítást, amely nyilvánvalóvá teszi a nyugodt bátorságot, és bepillantást enged a férfi jellemébe.
A király megkönnyítette az útját. "Mi az, amit kívánsz?" 4. v. El kellett mondania az igazságot, de mi lesz a király bizonytalan kedélyállapotával? Ezért "könyörögtem a menny Istenéhez." Ez mutatja Istentől való függését ebben a helyzetben. Nehémiás mindenek előtt Istenhez beszélt! "És mondtam a királynak...", 5. v.; mivel beszélt már az Úrral, mivel kihallgatáson volt Istenénél, bátran és félelem nélkül beszélhetett a királyhoz, akit szolgált.
Értékes leckét tanulhatunk meg ebből. Az imádkozás a mindennapi tevékenység életbevágó része. Döntően fontos kialakítani az Úrral való időtöltés szokását, lehetőleg mielőtt a napunk elkezdődik. Nehémiásnak szokása volt, hogy beszéljen az Úrral. Isten valóság volt számára. Ő a szó szoros értelmében szüntelen imádkozott. Nem volt szüksége hosszú időre, sem kifinomult szavakra; "könyörögtem". A létfontosságú útvonal nyitva állt, ő pedig úgy ismerte Istent, mint Barátját - Ő közel volt.
Így, miután beszélt az Úrral, beszélhetett a királlyal. Ezt jó megtanulni. Az Istenben való bizonyosságot bizalom erősíti meg. Micsoda változás történhet életünkben, ha szokás szerint "mindent az Úrhoz viszünk imában!" Csak egy pillanatra emeljük fel szívünket a mennyhez, és a dolgok kezdenek alakulni.