"Elvégeztetett pedig a kőfal." Ezek csodálatos szavak mindannak hátterében, ami azóta történt, hogy Nehémiás először hallotta Jeruzsálem tragédiájának szomorú híreit. Egészen a végéig akadályok voltak az előremenetelben, és erőfeszítések történtek, hogy tönkretegyék a munkát. Szanballat és Tóbiás támadása egyre növekedett, azon erőlködve, hogy a végső eredményt megakadályozzák. Minden alattomos trükköt felhasználtak, de Nehémiás nyitva tartotta a szemét mesterkedéseikkel szemben. Ellenállt a célig. Bensejében mélyen bizonyos volt abban, hogy ez Isten ügye. Erőforrása Istenben volt. "Azért hát, ó, Uram! erősítsd meg az én kezeimet", 9. v.
Érdemes végig követni a Szentírásban az elvégzett munka gondolatát; szakítsunk időt erre ma. A menny és föld teremtése befejeződött, 1Móz 2,1-3. Mózes elvégezte a szent sátor elkészítését, 2Móz 40,33. Salamon elvégezte az Úr házának felépítését, 2Krón 5,1. Amikor Jézus tudta, hogy mindent megtett üdvözlésünkért a kereszten, ezt mondta: "Elvégeztetett", Jn 19,30. Isten tehát a befejezés Istene. Ha elkezd valamit, el is végzi.
Micsoda örömet jelenthetett Nehémiásnak és az egész népnek, amikor látták, hogy a falat felépítették, és a kapukat teljesen helyreállították! Nagy volt az öröm; itt volt az idő az ünneplésre, a sátoros ünnep megünneplésére, 6,14-18. Ez az aratás megünneplésére volt elrendelve. Mikor összegyűltek aratáskor, hét napig sátrakban laktak, örültek és elégedettek voltak, hogy elvégezték a munkát. Erről nem emlékeztek meg Józsué napjai óta, 17. v. Isten azt akarja, hogy azok, akik az Ő gyermekei, a győzelem és áldás örömében éljenek.
Érdekes megfigyelni azt a feladatot, amelyet a falak és a kapuk töltöttek be. Biztonságot és védelmet nyújtottak mindenki számára, aki belül tartózkodott. Ez lényeges volt az ellenségek miatt, mert a falak kizárták az ellenséget. Amikor Nehémiás visszament Jeruzsálembe, rendetlenséggel találkozott, és voltak dolgok, amelyek hiányoztak, különösen pedig a szombatot szentségtelenítették meg, 13,11-22. Így zárva tartatta a kapukat, hogy megszentelje a szombatot. Megtanulhatjuk ebből, hogy mindig szükség van az istenfélelemre, és ezt őrizni kell. Számunkra sincs ma helye az önelégültségnek. Éljünk imádkozva és vigyázva!