Jób eljutott annak megértésére, hogy a szenvedéssel szembeni helyes magatartás nem a kétségbeesés, hanem az imádat és az akarat, önmagunk feladása. Megtanulta "az Úrtól való végét" (az Úr szándékát), amely teljesen új megvilágításba helyezte számára Isten fenségét, dicsőségét és irgalmát, Jak 5,11. Amikor az Úr kinyilatkoztatása lenyűgözte, így kiált: "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál." 42,2. Kijelenti: "Tudom", 2. v.; "hallottam felőled, most pedig... látlak", 5. v. Szégyelli korábbi siránkozását és hogy Istent bírálta. Súlyos szenvedései ellenére elismeri, hogy nem volt oka kétségbe vonni vagy vádolni Istent, és bűnbánatot tart Őelőtte. Nemcsak Istenről van új elképzelése, hanem önmagáról is. Tapasztalatain keresztül megért valamit a bűn rendkívül bűnös voltáról, Róm 7,13. Az önvizsgálat megadja az önmegítélés útját. Saját magáról alkotott képe teljes átalakuláson ment át, és barátai iránti magatartása is megváltozott. Most már nincsen keserűség és harag, hanem inkább szeretet és kegyelem. Sőt, imádkozott értük! Az ötvös saját tükörképe látható őbenne, 23,10. Ennek a folyamatnak célja van! Amikor ezekért a barátaiért imádkozott, akkor történt, hogy saját helyzete megváltozott, 42,10. Úgy kezdte, mint pap, 1,5, és úgy is fejezte be. Megrázó megtapasztalásai útján azonban irgalmassá és együttérzővé vált; vö. Zsid 4,15 (Lk 22,31-32). Az Úr jobban megáldotta Jób életének végét, mint az elejét, 12. v. Ráadásul megduplázta javait, adott neki újabb gyermekeket. Volt köztük három lány, akiknek a neve üzenetet hordozott: Jémima (Galamb), Kecziha (Kasszia [gyógynövény, a ford.]) és Kéren-Happuk (Szépítőszeres fiola). A galamb, amely a gyászoláshoz kötődik, békességet hozott. A kasszia kellemes illatú anyag volt, amelyet egy bizonyos fa kérgének lefejtésével nyertek. A Kéren-Happuk azokat a szépségeket foglalja magába, amelyek az Istennel való titkos közösségből származtak. Ezek a nevek emlékeztették Jóbot megtapasztalásaira, valamint "az Úrtól való végére". Hálát adunk Istennek az igazság fénysugaraiért, amelyeket Jób könyve hozott elénk. (I) Jób igazlátó (döntőbíró), vagy közbenjáró után kiáltott, 9,33; Isten biztosította a mindenre elégséges közbenjárót Krisztusban, 1Tim 2,5-6. (II) Jób teljes bizalmát egy személyes, élő vérrokon-megváltóba helyezte, Jób 19,25. (III) A megigazulás, 9,2, Isten által van, Róm 8,33; kegyelemből, hit által és Krisztus vére által, Róm 3,24; 5,1.9.