A lepra (bélpoklosság) egyrészt betegséget, másrészt társadalmi kitaszítottságot jelentett. Izráelben bármely embert, aki leprában megbetegedett, ki kellett zárni a közösségből. Élete fenntartásához vagy koldulnia kellett, vagy a szemétdombokon turkálnia. Ráadásul a lepra miatt az előírások szempontjából is tisztátalanok voltak, és így nem vehettek részt a nemzet vallásos életében.
A mai igerészben szereplő férfi a lepra előrehaladott állapotában szenvedett, mert Lukács úgy írta le, mint aki "teljesen leprás". Emberileg szólva helyzete reménytelen volt, és gyógyulására nem látszott lehetőség, Jézus azonban eljött a városába, és képes volt arra, hogy csodálatos változást idézzen elő.
A leprás Jézus lába elé vetette magát, és a legrövidebb imádságok egyikét mondta el. Alázatos és komoly ember volt, aki felismert valamit az Üdvözítő hatalmas erejéből, és az Úr megtisztító és gyógyító szolgálatát kereste. Imádsága világos volt és reménynyel teli. Szívében nem kételkedett, hogy Jézus csodát fog tenni érte.
Hitére válaszként jutalmat kapott, amikor Jézus "szánalomra indult", és bemutatta hatalmát a férfi meggyógyításával. Az Úr valóban megérintette, "és a lepra azonnal eltávozott tőle, és megtisztult". Az Üdvözítő nem félt megérinteni a leprás embert, mivel az ilyen betegségek nem szennyezhették be Isten Fiát. Érintése szeretetből történt, és azonnali megtisztulást eredményezett.
A férfinak, aki most már megtisztult, két különleges utasítást adott az Úr. Először, hogy teljesítse vallási kötelességét, amit a Mózes törvénye előírt. Mutassa meg magát a papnak annak tényleges megerősítése érdekében, hogy megtisztult a leprából, és mutassa be a szokásos áldozatot, amely a megtisztulást jelképezi. Másodszor azt mondta neki, hogy tartsa a csodát titokban: "Meglásd, senkinek semmit se szólj". Sajnos, a férfi nem engedelmeskedett, és mindenkinek elbeszélve nyilvánosságra hozta. Ennek az lett az eredménye, hogy Jézus korlátozva volt sok munkában, amelyet elvégezhetett volna. El kellett hagynia a várost, hogy puszta helyeken tartózkodjon. Lehet buzgóság ismeret nélkül. Keresnünk kell az Urat, és megtanulni, mikor alkalmas a pillanat, hogy beszéljünk, és mikor helyes, ha csendben maradunk.
Mt 8.2 És odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 Jézus ekkor kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: Akarom, hogy megtisztulj. És a lepra azonnal letisztult róla. 4 Ekkor azt mondta neki Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik!