Ma ennek a fejezetnek a második "bizonyos tanítványát" kísérjük figyelemmel. Ő egy nőtestvér, és ezért a kifejezés nem korlátozódik férfiakra. Isten egész népe fel volt szólítva, hogy legyen Krisztus követője. A tanítványság különféle módokon van kifejezve az Újszövetségben. Mindegyiket követni kell, de némelyek számára ez azt jelenti majd, hogy messzire mennek, miközben másoknak azt fogja jelenteni, hogy pontosan ottmaradnak, ahol vannak. Az ebben a fejezetben szereplő "bizonyos tanítványok" mindegyike a legnagyobb munkáját szülővárosában végezte el, Anániás Damaszkuszban és Dorkász Joppéban.
A gyakorlati szolgálat hatalma. Dorkász ismert volt saját helységében azokért a jó cselekedetekért, amelyeket másokkal tett; ő "teljes volt jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, amelyeket tett". Ez az igazságnak olyan területére vezet el bennünket, amely szomorú módon el van hanyagolva. Pál Tituszhoz intézett írása hangsúlyozza a "jó cselekedetek" fontosságát. Kréta hírhedt volt ezeknek a hiányáról - a krétaiaknak ez a jellemvonása a Tit 1,12- ben van leírva. Pál figyelmezteti Tituszt, hogy tanítsa, hogy nem cselekedeteink által üdvözöltünk, de a jó cselekedeteknek látszaniuk kell, mint a Krisztusban lévő új életünk eredményének. Dorkász tettei olyanok voltak, hogy amikor meghalt, nagyon hiányzott, és nagyon megsiratták. Számunkra jó dolog, ha úgy élünk, hogy hiányozzunk, amikor eltávozunk. Az özvegyasszonyoknak, akik siratták, kézzel fogható bizonyítékuk volt kedvességéről - öltözékek maradtak utána, amelyekkel rajtuk segített. Ez is tanulság mindenki számára; egy kevés gyakorlati kedvesség az üdvözültek és nem üdvözöltek irányában erősebb hang annál, mint amikor prédikálunk, vagy tanítunk.
A gondviselés bonyolultsága. Számunkra nehéz megérteni Isten gondviselésszerű útjait. Úgy látszhatott, hogy Joppé nehezen viselhetné el egy ilyen nőtestvér elveszítését. Milyen gyakran fordultak gondolataink ebbe az irányba, amikor áttekintettük az élet eseményeit! A jeruzsálemi szentek ilyesmit érezhették, amikor Jánost és Pétert letartóztatták. De Isten mindig gondol embereire, és hamarosan helyreállítást végez.
Az imádság elsődleges volta. Pétert elhívták a közelből. Ő látta a fájdalmat és szomorúságot, és miután kiüríttette a szobát, letérdelt és imádkozott. Napjainkban nem várhatunk ilyen csodákat, de szükségünkben nekünk is imádkoznunk kell, és Isten válaszolni fog az Ő isteni tervének megfelelően.