AZ 5. FEJEZET Mózes és Áron első látogatását mutatja be a fáraónál. Valószínű, hogy nagy reményeket fűztek látogatásukhoz, bár Isten már előre figyelmeztette őket ezzel kapcsolatban: „Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek", 3,19. Nem voltak felkészülve a fáraó hirtelen válaszára, a nép helyzetének megnehezítésére, a kegyetlen teher megnövelésére, 5,4-14. Mózes mindezt bölcsen elmondta az Úrnak, 22-23. v. Isten válasza a 6. fejezetben nagyon kegyelmes. A 4. versben valójában ezt mondja: „Ígéretet tettem, meg fogom tartani". Az 5. versben szavai a következők: „meghallottam"... „megemlékeztem". Az Úr könyörületére és szövetségi ígéretére való ismételt emlékeztetés egy másik jelzés arról, hogy Ő ismeri szívünk szükségleteit.
Hét ígéret következik, 6-8, amelyeket mindig az a kijelentés vezet be, hogy „én vagyok az Úr". Micsoda garancia van Őbenne! Mindegyik ígéretet úgy vezeti be, hogy „én", és kicsoda állhat ellene akaratának? A 6. versben lévő három ígéret az egyiptomi rabszolgaságra vonatkozik, és nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a rabszolgaság hamarosan a múlté. „Kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól... megszabadítlak titeket az ő szolgálatuktól és megmentlek titeket." Ez az utolsó kijelentés jelzi, hogy szabadulásuk kerül valamibe. Az Úr Jézus által Jeruzsálemben megvalósítandó még hatalmasabb kivonulás kívánkozik ide, Lk 9,31. Milyen szépen beszél Pál az Atya munkájáról: „Aki megszabadított minket... és által vitt", Kol 1,13.
Két ígéret a 7. versben van, amelyek a jelennel vannak összefüggésben. „Népemmé fogadlak titeket, s Istenetekké leszek néktek". Ők panaszkodó, kételkedő nép voltak, de Ő azonosul velük, és nem tartja méltóságán alulinak, hogy a sajátjának nevezze őket. Dicsőség Istennek: „Az övé vagyok és Ő az enyém örökre".
Két további ígéret következik a 8. versben, amely most már a jövőre vonatkozik, „Beviszlek titeket a földre... és nektek adom azt." Ismét ezt mondta: „én az Úr". Miért félnének ilyen biztosítékok mellett? Istenük akart lenni, azt akarta, hogy ők az Ő népe legyenek, és elkötelezte magát, hogy vezeti őket és beviszi őket otthonukba. Ez Isten, a mi Istenünk, és ahogy megszabadított bennünket a rabszolgaságból, úgy fog bevinni is arra a helyre, amelyet elkészített népének, 1Pt 1,4.
2Móz.6. 1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről. 2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr. 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. 4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak. 5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről. 6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. 7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. 8 És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr. 9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt. 10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván: 11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről. 12 Mózes pedig szóla az Úr előtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok? 13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé őket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földéről. 14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az ő születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendő. 17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az ő nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendő. 19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az ő születésök szerint. 20 Amrám pedig feleségűl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szűlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendő. 21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri. 22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri. 23 Áron pedig feleségűl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szűlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt. 24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei. 25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közűl vőn magának feleséget s ez szűlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az ő nemzetségeik szerint. 26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földéről, az ő seregeik szerint. 27 Ők azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron. 28 És lőn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén. 29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked. 30 Mózes pedig monda az Úr előtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?
Lk.9. 31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Kol.1. 13 A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
1Pt.1. 4 Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,