AHOGY OLVASNI KEZDÜNK, a szavak furcsa kombinációját látjuk - „az Úr rendelkezése szerint", és „a népnek nem volt ivóvize", 1, v. A szikláról úgy esik szó, mint amely a Hóreben van, 6. v. A tábort a víz magasabb helyről lefolyva látta el, és menet közben a Sinai felé, ahol sok hónapig táboroztak, részükre ellátást biztosított.
Isten ezt mondja Mózesnek: „pálcádat... vedd kezedbe" - az ítélet pálcáját; „Én odaállok... a sziklára.., és te sújts a sziklára", 5-6. v. Noha a bot történetesen Mózes markában volt, a Zsoltárok következetesen azt mondják, hogy Isten maga ütötte meg a sziklát, Zsolt 78,15-16; 105,41; 114,8. Ez komoly dolog, mint tudjuk: „e kőszikla pedig a Krisztus volt", 1Kor 10,4. Azzal az óriási gondolattal találkozunk, hogy a 2Móz 17-ben, az Istenség az Istenséget sújtja. „Jahve felemelte vesszejét, ó Krisztus az rád sújtott", vö. Zak 13,7.
A Szent Szellem ajándékát itt úgy hangsúlyozza, mint amely az Úr Jézus kereszten elvégzett művének közvetlen eredménye; „víz jön ki abból" - élő víz, amely mindig friss és elegendő. Pünkösd napján, azon a napon, amelyen a Szent Szellem eljött, Péter ezt hirdette Krisztussal kapcsolatban: „kitöltötte ezt", ApCsel 2,33; vö, Jn 7,39. Igeszakaszunkban a kapcsolatot a kőszikla megütése, valamint az amálekiták eljövetele között a friss víz hirtelen való megjelenése jelenti, amely életbevágó egy nomád nép számára. Tapasztalati tény, hogy amikor a Szellem eljön, megkezdődik a harc. Amálek a (hús)test előképe, amely ellenáll a Szellemnek az egész úton, 16. v. Legyünk meggyőződve erről a két igazságról: (1) a megtéréssel a (hús) test nem semmisül meg, és (2) a Szent Szellem bennünk lakozása nem változtatja a régi természetet újjá. Ez harcot jelent, minthogy nem lehet egyesség a (hús)test és a Szellem között, Gal 5,17.
Szeretteim, ne feledjük, hogy bár Egyiptom le van győzve (a világ), és a fáraó elbukott (a Sátán), Amálek (a hústest) követ bennünket a sivatagban és jelenlétét emlékezetessé teszi. De arra is emlékezzünk, hogy Istennek bennünk lakó Szelleme biztosítja a győzelmet, ha átadjuk magunkat neki, 14. v.
2Móz.17. 1 Ezután Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájából elindulva táborhelyről táborhelyre haladt, az ÚR rendelkezése szerint, majd tábort ütöttek Refídímben. De a népnek nem volt ivóvize. 2 Ezért a nép perelni kezdett Mózessel, és azt mondták: Adjatok nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes azt felelte nekik: Miért pereltek velem? Miért kísértitek az URat? 3 De a nép szomjazott, és így zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és jószágainkat? 4 Mózes pedig így kiáltott az ÚRhoz: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek. 5 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Menj végig a nép előtt, és vegyél magad mellé néhányat Izráel vénei közül. A botodat is vedd a kezedbe, amellyel a folyóra sújtottál, és indulj el. 6 Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle, hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára. 7 Azt a helyet Masszának és Meríbának nevezte Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az URat, és azt mondták: Vajon közöttünk van-e az ÚR, vagy sem? 8 Azután eljött Amálék, és hadakozott Izráel ellen Refídímben. 9 Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz. 10 Józsué úgy cselekedett, ahogy Mózes mondta neki: megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11 És az történt, hogy amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, mikor pedig leeresztette a kezét, Amálék győzött. 12 Ezért mikor Mózes keze elnehezedett, követ hoztak, és alája tették, hogy arra üljön. Áron és Húr pedig tartotta a kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és fölemelve maradt a keze naplementéig. 13 Józsué pedig leverte Amálékot és népét fegyver élével. 14 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül egy könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestül eltörlöm Amálék emlékezetét az ég alól. 15 Ekkor Mózes oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én zászlóm”. 16 És így szólt: Megesküdött az ÚR, hogy harca lesz Amálék ellen nemzedékről nemzedékre.
Zsolt.78. 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és bőven adott inniuk a mélységes vizekből. 16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára öntötte vizüket.
Zak.13. 7 Kard, serkenj föl a pásztorom ellen és a férfi ellen, aki a társam! – így szól a Seregek URa. Sújts le a pásztorra, hogy elszéledjenek a juhok! Én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
Apcsel.2. 33 Miután tehát az Isten jobbjára felemeltetett, és megkapta az Atyától megígért Szentlelket, kitöltötte azt, amint most látjátok és halljátok is.
Jn.7. 39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők, mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg.
Gal.5. 17 Mert a test a Lélek ellen törekszik, a Lélek pedig a test ellen, ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.