MEGTANULTUK az előző fejezetben, hogy a hívők, mint papok, „szent papságnak" és „királyi papságnak" a tagjai, 1Pt 2,5.9. Isten munkája volt, hogy felkenje őket ebbe a kiváltságos tisztségbe. Ezt a gondolatot visszatérő szavakkal emeli ki mai fejezetünk: „Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük", 15.23. v.; vö. 8. v. Ennek a megszentelésnek egyik célja az, „hogy taníthassátok Izráel fiait", 3Móz 10,11. Jelen fejezetünk azt hangsúlyozza, hogy ezt a tanítást szent élettel kell alátámasztani - ez nem népszerű Ige manapság. A Szentírás határozottan ragaszkodik hozzá, hogy sok olyan dolog, amit a világ büntetlenül megtehet, nem méltó a papokhoz. Izráel tudta ezt, és elvárta tőlük a jó példát. Magasabb mércével mérték őket, mint saját magukat, vö. Hós 4,9.
A halál tisztátalanná tett, és a holttest érintése tilos volt, kivéve bizonyos nagyon közeli rokonok esetében, 3Móz 21,1-4. Világos, hogy minden lehetséges lépést meg kellett tenniük, hogy elkerüljék azt, ami beszennyez. Tilosak voltak az olyan szokások is, amelyek bálványimádással voltak kapcsolatosak.
A 7. vers a pap házasságával foglalkozik, és bizonyos kapcsolatokat megtilt. Az Úr „papjai" közül manapság némelyek milyen könnyedén figyelmen kívül hagyják a tanítást: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában", 2Kor 6,14. Az ilyen Ige nemcsak megszomorítja magát az Urat, hanem előre jelzi is a katasztrófát a hívő életben.
A 16-21. vers a fizikai alkalmatlansággal foglalkozik - a papi családban lehettek olyan hiányosságok, amelyek alkalmatlanná tettek nyilvános szolgálatra. Ezek miatt nekik meg volt tiltva, hogy az áldozati oltárhoz és a tömjénező oltárhoz közeledjenek, 23.v. Matthew Henry találó magyarázatot fűzött ehhez: „Ebből arra kell következtetnünk, mennyire alkalmatlanok az olyanok, hogy elfogadható módon szolgáljanak Istennek, akiknek gondolkodását valamilyen uralkodó bűn beszennyezte és deformálta". Ezek „méltatlanok", noha hívő emberek, „szellemileg vakok, sánták, vagy fogyatékosak, akiknek bűnei botrányossá és csúffá tették őket". De figyeljük meg, hogy nem a papi családból voltak kizárva fogyatékosságuk miatt, 22. v. A szolgálatra voltak alkalmatlanok, valamint a nyilvános szolgálatban való részvételre, de a családi kapcsolatuk megmaradt, és joguk volt részt venni az áldozati ünnepeken. Ez kegyelem.
1Pt.2. 5 és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
1Pt.2. 9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket,
3Móz.10. 11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket az ÚR mondott nekik Mózes által.
Hós.4. 9 De úgy jár a pap is, mint a nép: megbüntetem őket útjaikért, és megfizetek nekik cselekedeteikért.
2Kor.6. 14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?