A LÉVITÁK egészen a 4Móz 10,10-ig előtérben állnak, kiábrázolva az Úr szolgáit a munkában. A 10,11-től a 36,13-ig a téma Izráel, menetközben, amely a hívők járásának a kiábrázolása.
„Felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról", 4Móz 10,11. Ez volt a jelzés a papoknak, hogy fújjanak „riadót" a két ezüst trombitával. Ezután a táborhely mind a négy táborának el kellett indulnia, 4Móz 10,2.6.
A menetelésnél Júda keleti tábora volt az első (Júda, Issakár, Zebulon), 4Móz 10,14-16, ezt követték a gersoniták a méráritákkal, akik „a hajlék hordozói", 10,17, voltak hat szekérrel. Ezeket tizenkét ökör húzta, amelyeket Izráel fejedelmei adtak a papoknak, 7,1-8. Rúben déli tábora volt a következő (Rúben, Simeon, Gád), 10,18-20, akiket a kéhátiták, „a szentség hordozói" követtek, 10,21 (vagyis a berendezés hordozói), „amelyet vállon hordoztak", 7,9, mert az ő terhük megszentelt volt. Efraim nyugati tábora (Efraim, Manassé, Benjamin) volt a harmadik a helyzete szerint, 10,22-24, és Dán északi tábora (Dán, Asher, Naftali), 10,25-28, képezte az utóvédet, 25. v.
Amikor Júda tábora elfoglalta „az első helyet", utána a többi három tábor „elindult" az ezüst trombiták hangjára, 4Móz 10,18,22.25. Mielőtt „elindulunk", várjunk az Úrra, és Ő fog vezetni bennünket.
Mielőtt a Sínait elhagyták, Mózes meggondolatlanul azt mondta Hóbábnak, midianita sógorának: „légy nékünk szemünk gyanánt", 4Móz 10,29-32. A puszta egyik fiához fordult vezetésért az ismeretlenben. Milyen könnyű emberi segítséget keresni és elfelejteni, hogy a mi erőforrásunk az Úrban van!
A láda nem az emberek menetoszlopának közepén foglalt helyet, hanem „ment őelőttük", 4Móz 10,33, hogy vezesse őket. Erre a jelenetre célozva a zsoltáríró úgy látta, hogy a láda „Izráel pásztorát" szimbolizálja, Aki „a kerúbok közt" lakott, vezetve „Józsefet", a nemzet kiábrázolóját, „mint juhnyájat", keresztül a pusztaságon a többiekkel együtt, akik mögötte haladtak, Zsolt 80,1-2; vö. 1Móz 49,24. Nekünk Krisztus, mint a jó Pásztor, mindenre elegendő Vezetőnk.
Mögöttük a Sínai tapasztalatával, az előttük haladó ládával, miközben „az Úr felhője volt őrajtuk", 10,34; vö. Zsolt 105,39, mentek előre Isten örökre velük maradó jelenlétével, miután Mózes imádkozott, 4Móz 10,35.
Zsolt.80. 2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki Józsefet mint juhnyájat vezeted. Te, aki kerúbokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
1Móz.49. 24 De fölhúzva marad íja, megfeszülve karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
Zsolt.105. 39 Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.