A MÓZES 5. KÖNYVE kiáltvány vagy igehirdetés a törvényről. A könyv így kezdődik: „Ezek az Igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek", 1. v. Ez a bevezetés megjelöli a könyv sajátos jellegét, Mózes Öt könyve között. Mózes felidézi az előírásokat és parancsolatokat, amelyeket Isten adott a népnek; vö. 5Móz 31,24. Az Igéket nemcsak elmondta, hanem be is írta egy könyvbe, amelyet a szövetség ládája mellett helyezett el. Már a kezdésnél mély benyomást gyakorol ránk annak megértése, hogy ha Isten beszél, amit mond, az életbevágóan fontos népének jóléte érdekében. Ez a tény végigvonul a könyvön.
Figyeljük meg, hol kezdődik a könyv, és mikor beszélt Mózes a néphez: „a Jordánon túl a pusztában", 1. v. Az ígéret földjének küszöbén álltak, készen arra, hogy birtokba vegyék örökségüket. Itt emlékeztették őket az isteni parancsolatokra. A negyvenedik évben történt - a pusztában való hosszas vándorlás után -, hogy Mózes szembesítette a nemzetet Isten Igéjével. Gyakran van az életben, hogy az a hely és idő, amelyet Isten választ arra, hogy szóljon hozzánk, életbevágó jelentőségű szellemi megtapasztalásunk folyamatában, így volt Izráellel is.
Mózes egy önfejű és tévelygő néphez szólt. Figyeljük meg a 2-3. verset. Hórebtől Kádes-Barneáig tizenegy napi járóföld vezetett; mégis negyven év telt el azóta, hogy Izráel elhagyta Egyiptomot, addig a pontig, ahol megkapták a parancsot, hogy menjenek be Kánaánba, 5-8. v. Hitetlen és kemény szívük miatt értékes éveket veszítettek el előre nem tervezett kóborlással. Ahelyett, hogy Isten útjain jártak volna, kóboroltak, és egy egész nemzedék elveszett a pusztában. Mi is vagy Istennel járunk, szeretve útjait, vagy céltalanul kóborlunk Önélküle; lásd: Ef 5,15-16.
Mózes emlékezteti a népet gonoszságaikra, 5Móz 1,19-46. Zúgolódtak, amikor a kémek visszatértek a föld jó híreivel, 26-28. Nem akartak hinni abban, hogy a hatalmas Isten át tudja vezetni őket, 32-33. Magatartásuk sértette Jahve hatalmas erejét és mélységes szeretetét. Csak Káleb és Józsué, a hit és bátorság emberei érték meg, hogy belépjenek az országba, 34-38. v. Isten mégis ezt mondta: „Menjetek be és bírjátok", 5Móz 1,8.21. Bűn lett volna tétovázni. Tanuljuk meg ma, hogy amit az Úr megígért, azt birtokba kell vennünk.
5Móz.31. 24 Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,
Ef.5. 15 Jól gondoljátok meg azért, hogyan járjatok: nem mint esztelenek, hanem mint bölcsek. 16 Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok.