JÓZSUÉ ÉVEI gyorsan fogynak. „Megvénhedett és igen megidősödött volt", Józs 13,1. Ő is megvallja ezt, 23,1-2, és ennek tudatában mondja: „megyek már a minden földinek útján", 23,14. Öreg volt, de nem túl öreg Istennek. Nem vagyunk túlságosan készek arra, hogy visszavonuljunk az isteni szolgálatból?
Az Úr alkalmazásában nincsen felesleg-lista! A háború véget ért, 11,23, bár sok elfoglalni való föld maradt még, 13,1. Azonban Józsué katonaidejének már vége. Istennek van egy másik szolgálata az öreg harcos számára. Nem fog már csatát vezetni, de központi szerepe lesz az irányításban. Micsoda példa ez az idős szentek számára!
A hátralévő fejezetek új szolgálatának mozzanatait mutatják be.
(1) El kellett osztania az örökséget, 13,7; 2.
(2) Gondoskodott azokról, akik védtelenek voltak, 17,3-4.
(3) Bölcsen intette a tolakodókat, 17,14-18.
(4) Buzdította a hanyagokat, irányítva a műveleteket, 18,1-6.
(5) Vigyázott azokra, akik törzsi örökség nélkül voltak, 21. fej.
(6) Bátorította és tanácsokkal segítette a hűségeseket, 22. fej.
(7) Tanította őket arra, ami neki a javát szolgálta, 23. fej.
(8) Figyeld meg, türelmét az egyénekkel és csoportokkal szemben is, 14,6-14.
(9) Gondoskodott azokról, akiket veszély fenyegetett, 20. fej.
Visszatérve mai fejezetünkhöz, törődünk-e eléggé azokkal, akik a gondjainkra vannak bízva, akik a körülmények kényszere folytán ellenségnek vannak kitéve? Vö. Csel 20,28-31. Ennek az istenadta gondoskodásnak a feljegyzése, amelyet az idős Józsué felügyelete alatt végeztek, sokatmondó. A menedékvárosokat sokszor használták fel evangéliumi illusztrációként, de tanítanak minket a másokról való gondoskodásra is. Figyeljük meg, hogy ez a gondoskodás hogyan szolgálta az együttérzést, Józs 20,4, megmenekülést, 5. v., és menedéket, 6. v.
A gondoskodás figyelembe vette a földrajzi adottságokat, mert a Jordán mindkét oldalán három város volt; a hegyvidéken, 7. v., a pusztában, és a sík földön, 8. v., hogy megfelelő esélyt biztosítsanak; és mindenkinek egyformán rendelkezésre álljanak, 9. Hogyan bánunk mi azokkal, akik rettenetes szükségben vannak? Ne feledjük, hogy senki sem él önmagának. Minden ember őrizője a testvérének!
Tanulság. Még „az öreg Pál" is fegyverzetben fejezte be futását, 2Tim 4,6-7. Mi talán berozsdásodtunk, vagy kiégtünk?
2Tim.4. 6 Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett. 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. 8 Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.