CÍMÜNK SZAVAIVAL kezdődik a 18. zsoltár amely csekély változtatásokkal másolata mai igeszakaszunknak. Bár Dávid helyzete kétségbeejtő volt, 2Sám 22,1, ez arra szolgál, hogy „Istenébe kapaszkodjon." „Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem", 2. v. Az utolsó két szó nem fordul elő a párhuzamos zsoltárszakaszban, Zsolt 18,2, és különösen hangsúlyozza annak a merész kihasználását, ami Isten volt az ő számára, ahogyan az "én" személyes névmás teszi, amely oly sokszor előzi meg Isten címeit és szemléletes hasonlatait.
Az Úr „az én kősziklám", mégpedig a menekülés kősziklája, vö. 1Sám 23,28. Micsoda menedéket nyújtó, védő gondviselés van a mi Istenünkben; egy nagy kőszikla árnyéka a kiszikkadt földön, Ézs 32,2. Alkalmazhatjuk erre a szavakat; „legyünk a szikla énekének lakói".
Ő azonban Dávid számára „kőváram" is volt, 2.33, vö. Zsolt 31,3; 71,3; 91,2; 144,2. Az Izráelbe látogatókat szinte mindig elviszik, hogy megnézzék a Masadát (=erőd), egy elszigetelt hegycsúcson lévő erődöt, amelyet mintegy 400 méterrel a Holt-tenger felett építettek fel. Igen megfelelően van elnevezve, amely az itt használt szónak egyik alakja, és gyakran található a száműzetésben lévő Dávid életével kapcsolatban, 5,17; 23,14; 1Sám 22,4-5, néha „az Adullám barlangja" szövegösszefüggésben, 1Sám 22,1. De ezek, valamint Júdea egyéb erődei, bármilyen bevehetetlenül szilárdnak látszhattak is, nem voltak összehasonlíthatóak azzal a személyes erősséggel, amilyennek maga az Úr bizonyult. Dávid igazságban járt, 21-24. v., szeme eközben a királyt látta teljes szépségében.
Az Úr „szabadító" is volt Dávid számára, vö. Zsolt 40,17; 70,5; 144,2. Az Úr nemcsak fenntartja népének biztonságát, hanem biztosítja a menekülés útját is, és megszabadítja őket. Hála legyen Istennek, aki megszabadított minket, aki megszabadít minket, és aki meg is fog szabadítani bennünket, 2Kor 1,10. Jézusban, a Krisztusban biztosított a hívőnek Megszabadítót az eljövendő haragtól.
Ő „az Isten az én erősségem" is, 2. v.; vö. 47.32. v., egy védelmet jelentő másik szó, „pajzsom", 3. v.; vö. 31.36. v., „üdvösségemnek szarva", 3. v. „erősségem", 3. v., „oltalmam", 3. v., „gyámolóm" (= vessző, Zsolt 23,4), 19. v., „szövétnekem", 29. v., „Istenem", 7.22.30. v., és „üdvözítőm", 3. v. Gondolkodj ezeken a dolgokon, induljon meg a szíved arra, hogy „enyém" és magasztald „üdvösségem kősziklájának Istenét".
1Sám.23. 28 Ekkor visszatért Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Ezért hívják azt a hegyet a „megmenekülés sziklájának”.
Ézs.32. 2 Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.
1Sám.22. 1 Elment onnan Dávid, és az Adullámbarlangba menekült. Amikor meghallották ezt testvérei és apjának egész háza népe, odamentek hozzá.
2Kor.1. 10 aki ilyen nagy, halálos veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
2Sám.22. 3 Isten az én erősségem, őbenne bízom. Pajzsom ő és üdvösségem szarva, erősségem és oltalmam. Üdvözítőm, aki megszabadít az erőszakosságtól.
Zsolt 18. 2 [Ezt mondta:] Szeretlek URam, én erősségem! 3 Az ÚR az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.