ISTEN ÜGYEIBEN hatalmas eredményekkel járnak nyilvánvalóan közönséges dolgok. Egy álmatlan éjszaka önmagában közönséges és múló dolog. Ahasvérus esetében azonban másfajta erők játszottak közre, amelyek által Isten cselekedett, hogy népét megoltalmazza. Miért nem tudott aludni? Isten nem hagyta. A király álmatlansága megváltoztatta a történelem menetét és a zsidók jövőjét. Egy álmatlan éjszaka - milyen közönséges és milyen jelentéktelen! Isten azonban felhasználja a közönségest és jelentéktelent, hogy nagy céljait elérje - ilyen Samgár és ökörösztökéje, Bír 3,31, egy asszony és sátorcöveke, Bír 4,21, egy malomkődarab, Bír 9,53, cserépkorsók és trombiták, Bír 7,20, a szamárállcsont, Bír 15,15-17, parittya és öt kő, 1Sám 17,39-40, öt kenyér és két hal, Jn 6,9. Így mentett meg egy csecsemő sírása egy nemzetet, 2Móz 2,6, és egy fiú gondos odafigyelése egy apostolt, vö. Csel 23,16-tól.
Isten felhasználhatja a király álmatlanságát népének javára és megtisztelésére. Isten szívére helyezte, hogy rendelje el a krónikák könyvének előhozatalát, hogy olvashassák neki, nem azért, hogy elaludjon, hanem, hogy hasznosan töltse az álmatlan éjszakát. Ismét láthatjuk Isten kezét, ahogyan az olvasót ahhoz a feljegyzéshez irányítja, ahol Márdokeus leleplezi a király élete elleni összeesküvést, és hogy hogyan mentette meg a királyt. Márdokeus tette jutalmazás nélkül maradt Istennek bölcs szándéka folytán, és most ugyanaz a bölcsesség hozta napfényre. Ezen az emlékezetes álmatlan éjszakán Hámán finoman szőtte a bosszú fondorlatait, de ezek hirtelen abbamaradtak, és biztosan nyilvánvalóvá váltak. Ő, aki „nem szunnyad és nem alszik", Zsolt 121,3-4, Izráel mindenkor megőrző Királya jelen volt a királyi hálószobában azon az éjszakán, vö. Dán 2,1-6; 6,18. „A királynak szíve az Úrnak kezében" van, Péld 21,1.
Márdokeus újra felfedezése Ahasvérus részéről segíthet abban, hogy megtanítson bennünket, mennyire fontos, hogy megismerjük Őt, aki megmentett bennünket. Bárcsak kutatnánk jobban a „feljegyzések könyvét", hogy jobban tudatosodjon bennünk az, amit Ő értünk tett. Akkor nem fogják azt mondani áldott Urunkról, amit Márdokeusról mondtak: „Semmit sem juttattak neki azért". Eszt 6,3. Mi is megkérdezhetjük: „Milyen tisztességet adtam én Őneki, aki olyan sokat tett értem?"