NÉGY OLYAN ZSOLTÁR VAN, amelyik Krisztus haláláról beszél, mindegyik különböző szempontból veszi azt figyelembe:
A Zsolt 40. - az égőáldozat - Isten szándéka
A Zsolt 22. - a bűnáldozat - A szenvedés
A Zsolt 69. - a vétekáldozat - A büntetés
A Zsolt 118. - a békeáldozat - A prófétai program
Talán legfontosabb a 22. zsoltár, tekintettel a megadott részletek gazdagságára és az általános eredményekre, amelyek Krisztusnak a kereszten végrehajtott áldozati halálából erednek.
Dávid a zsoltárt Kr. e. a tizenegyedik században írta. 33 olyan tételt tartalmaz, amely a keresztre feszítéses halált írja le. Az a tény, hogy ezt a kegyetlen és fájdalmas kivégzési módszert a római hadseregben csak évszázadokkal később vezették be, ékesen mutatja, szemlélteti, hogy a zsoltár részletei ihletettek.
A zsoltár két részre osztható. A változás a 21. vers közepén történik, ahol a szenvedő Üdvözítő felkiált: „Szabadítsd meg lelkemet". Minden, ami ezt megelőzi, szenvedésre utal; minden, ami ezután jön, zavartalan énekben fejeződik ki. Mindegyik rész három szakaszt tartalmaz:
(1) Szenvedés háromszoros irányból:
a) Isteni, Istentől, 1-6a. v. Az Isten szentsége.
b) Fizikai, emberektől, 6b-18, v. Az ember gyűlölete
c) Ördögi, a Sátántól, 19-21. v.
d) A Sátán ellenségeskedése.
(2) A második szakasz az áldás három körét tárja fel, mint halálának és feltámadásának eredményét:
a) Testvéreim, 22. v.; Jn 20,17; Zsid 2,12
b) Jákob magva, Izráel magva, 23. v.
c) A világ minden határa, 28. v.
A zsoltár Krisztus kereszten elhangzott két kiáltásával kezdődik és végződik: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?", 2. v. és „Eljőnek s hirdetik az Ő igazságát az Ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte (héberül: elvégeztetett)", 31. v.
A Golgota áldásai magukban foglalják majd Királyságának felállítását is. A Golgota megvetett Embere egy napon királyoknak Királya és uraknak Ura lesz.