A ZSOLTÁR AZ EVANGÉLIUM négyféle szemléletes megvilágítását vázolja fel.
Egy utazó eltévedt a sivatagban, 4-9. v.
Egy fogoly börtönben sínylődött 10-16. v.
Egy beteg ember a halálos ágyon, 17-22. v.
Egy tengerész a viharban, 23-32. v.
Mindegyik esetben egy reménytelen helyzetet látunk, azután segélykiáltást hallunk, ezt követően pedig dicsőséges megszabadulás tanúi leszünk.
(1) Egy utazó eltévedt a sivatagban, 4-9. v. Minden kontinensen van sivatag, vagy futóhomokkal, vagy vakító hómezővel, betemetett ösvényekkel és délibábbal, amely nem vezet sehova. Rettenetes dolog eltévedni vezető nélkül, vagyis egyedül! Ez a világ ehhez hasonló. Az emberek eltévedtek, Lk 15; 2Kor 4,3. Amikor minden vélemény odavan, akkor a kiáltás vezet szabaduláshoz. A tévelygőt a városhoz vezető jó útra vezetik, Zsolt 107,7; Jn 14,5-től; Zsid 11,10
(2) Egy fogoly börtönben sínylődött, 10-16. v. Gondoljunk egy nagy város börtönlakóira, annak biztonsági területével, katonai bezártságával, és bizonyos esetekben halálbüntetéseivel. Az ember a bűnnek és a Sátánnak a foglya, már elítélve, és várva, hogy az ítéletet végrehajtsák, Jn 3,18. Sokan vannak a drogok, iszákosság és a züllöttség rabságában. De amikor bűnbánattal és hittel kiáltanak, a láncok lehullanak, és a fogoly megszabadul, Zsolt 107,14.
(3) Egy beteg ember a halálos ágyon, 17-22. v. A beteg ember itt balgatagnak van nevezve, 17. v. A saját vágyak kielégítése gyakran okoz betegséget, a bűn tönkreteszi az erős testet. A bűnt kórnak lehet nevezni, és a bűnöst betegnek lehet leírni, Ézs 1,4-6; Jób 33,19-24. Amikor a beteg kiáltása felhangzik, a Jó Orvos közel jön és a szabadulás elérkezik.
(4) Egy tengerész a viharban, 23-32. v. Csak kevés dolog van, ami félelmetesebb, mint a szél és a hullámok a forgószélben! Az élet hasonló egy tengeri utazáshoz az örökkévalóság nagy kikötője felé. Az élet viharai és sodrása közepette az embernek iránytűre, vezetőre és a lélek horgonyára van szüksége, Zsid 6,19. Van valaki, aki Ura a szélnek és hullámoknak, és aki azt mondhatja a viharnak „Hallgass, némulj el", és nagy csendesség támadhat, Mk 4,39.
A 33-43. versben lévő záróakkord gyakorlati módon adja meg a tanulságot: „Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét", 43. v.