ABBAN AZ ÉVBEN, amikor Uzziás király meghalt, Ézsaiás látomást kapott, amelyet fejezetünkben jegyzett fel. A Jn 12,41 szerint a Krisztus dicsősége volt, amit a próféta látott. Uzziás uralkodásával ellentétben Krisztus uralkodását nem fogja rövidre szabni a halál, 9,7; Jel 11,15. A Messiás eljövetelének ismerete bátorság forrása kell hogy legyen a próféták hitének, akik sóvárogtak az igazság és béke királysága után. Ézsaiás jobb idők utáni vágyakozását a 11. versben fejezi ki: „És én mondtam: Meddig lészen ez, Uram?".
A látomásnak Ézsaiásra gyakorolt hatása megalázkodást eredményezett: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok", 5. v. Hasonló reakciók jelentkeztek másoknál is, akik tanúi voltak az isteni felségnek és hatalomnak; vö. Jób 42,5-6; Lk 5,8. A királynak, a Seregek Urának, valamint a szeráfok viselkedésének és ajkaik tisztaságának látványa a leprásság érzetét keltette fel a prófétában a többi emberhez hasonlóan, akik között élt, valamint Uzziáshoz hasonlóan, aki leprában halt meg, 2Kir 15,5. Az utolsó fejezetben megfigyeltük, hogy a próféta hogyan ostorozta a nép bűneit a jajkiáltások sorozatával; itt a saját bűne felett, valamint a tisztátalan népe felett kesereg. Az a szava, hogy „jaj nekem", ellentétben áll a szeráféval: „szent, szent, szent a seregeknek Ura".
Mennyire szükség van a tiszteletre életünkben és Isten előtti szolgálatunkban! Ha, a szeráfok, az isteni trón szolgái öröktől fogva, még mindig félelemmel vegyes tisztelettel állnak Isten jelenlétében, akkor nekünk is így kellene arra igyekeznünk, hogy szolgáljuk Őt tisztelettel és istenfélelemmel, Zsid 12,28. Nekünk be szabad lépnünk a szentek szentjébe, 10,19, de nem szabad könnyelműeknek lennünk.
Ézsaiás szolgálatát összehasonlíthatjuk az Úréval. Ezt olvassuk: „Akkor azt mondtam: Imé jövök"; ezek olyan szavak, amilyeket Krisztusra alkalmaztak, Zsolt 40,7. Itt ezt olvassuk: „Én pedig mondtam: Ímhol vagyok én, küldj el engem", Ézs 6,8 Ézsaiás is azt mondta, hogy szolgálatára nem fognak figyelni, vagy azt nem fogják megérteni, 9-10. v. János ugyanezt a tényt igaznak jelenti ki az Úr szolgálatára is, Jn 12,40. Ugyanakkor azonban ellentét is van a két személy között. Az Úrnak sohasem kellett keseregnie önmagában lévő bármilyen bűn felett, és kegyelem ömlött ajkáról, Zsolt 45,2. Ajka hasonló volt a liliomokhoz, amelyek édes mirrha illatot árasztottak, Én 5,13.