Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

10.12 A szolga egy katona

bűn
szolga
Ószövetség
Messiás
Ézsaiás
Ézsaiás 49,1-26

AZ ÉZSAIÁS 40-66 HÁROM szakaszra oszlik, amelyek mindegyike kilenc fejezetből áll. Az első két szakasz, a 40-48. fej. és a 49-57. fej, hasonló szavakkal végződik: „Nincs békesség, így szól az Úr (Istenem), az istenteleneknek!".

A középső szakasz, a 49-57. fej. sok szempontból a legfontosabb. Három előképet rajzol a szolgáról: mint katona a fegyvereivel, egy karddal, és egy fényes nyíllal, amely tegzébe van zárva, 49. fej., mint tudós Isten iskolájában, 50. fej., és mint szenvedő és áldozat a bűnért, 53. fej. A 41. és 53. fejezet között a szolga 20-szor van említve. Újra és újra hivatkozik elvettetésére, szenvedésére és végső felmagasztaltatására.

A 49. fejezet szigetlakókhoz, távoli népekhez van címezve. Sikerekről beszél a pogány nemzetek között, 6. v., de Izráellel kapcsolatban rosszallásról, 5. v. Izráelt, mint szolgát felváltja az Ideális Szolga, a Messiás, 3.6, v.

A 49,1-3-ban leírt Katona-Szolga háborús szolgálatában saját népéhez jött; vö. 63,1-4; Jn 1,11-12; Jel 19,15. A 4-6. vers fejezi ki rosszallását azzal kapcsolatban, hogy Izráel elutasította: „Hiába fáradoztam, semmire és haszontalanra költöttem el erőmet; de tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem" Ennek eredményeképpen a pogányok bekerülnek az áldásba, 6. v.; Lk 2,32. Pál idézi, hogy „jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek", 8. v. és ezt a pogányok között végzett munkára alkalmazza, 2Kor 6,2.

Ezután Izráel is össze lesz gyűjtve, helyre lesz állítva és bekerül az áldásba. „Ímé, ezek messziről jönnek, ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földjéről" (talán Kínából), 1 v. Időközben Izráel ezt mondja: „Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr", 14. v. De a kegyelmes jóindulat így válaszol: „Hát elfeledkezhet-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznek is ezek: én terólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen", Ézs 49:15-16. v. A Közel-Keleten zajló események azt mutatják, hogy előttünk áll a nagy eseménynek ez a korszakasza.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 10.12 A szolga egy katona

  • ‹ 10.11 A Círusz király általi megszabadulás próféciája
  • Fel
  • 10.13 A szolga Isten iskolájában ›