AZ ÉZSAIÁS 61,1-3 külön egységet képvisel. Ebből az Igéből olvasott fel Urunk a názáreti zsinagógában nyilvános szolgálatának elején, Lk 4,16-30. A mondatot közepén megszakítva fejezte be az Igét e szavakkal: „Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". Ezután ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. És mindnyájan bizonyságot tettek felőle, és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak". De amikor folytatta, hogy beszéljen Isten pogányok iránti kegyelméről, mint a sareptai özvegyasszony és a szír Naámán, csodálatuk haragra változott és az élete elleni második kísérletet eredményezte. Az első Betlehemben volt Heródes által, Mt 2,13-18, a második pedig otthonában, Názáretben. Így, az Ő életének és szolgálatának korai szakaszában már elutasította az ember és a nemzet, Jn 1,11. Az igazi ok az az állítása volt, hogy Ő a Messiás és Jahve Szolgája az Ézs 61,1-2 szerint. Lukács hangsúlyozza a Szent Szellem kapcsolatát Urunkkal. Ő „telve" volt Szent Szellemmel, 4,1; a Szellem vezette, 1. v.; és az Úrnak Szelleme volt Őrajta, mert Ő volt a „felkent", hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse, 18. v. Ennek eredményeképpen „beszéde hatalmas volt", 32. v. Szolgálata, mint Jahve szolgájáé hatszoros volt: „hogy a szegényeknek örömöt mondjak... hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét... megvigasztaljak minden gyászolót". Ez Urunk szolgálatának az összefoglalása, ahogyan Lukács evangéliumában fel van jegyezve. Időközben, a kegyelemnek ezen periódusa alatt hirdetve van „Istenünk bosszúállása napja" is. Ezért nem olvasta fel Urunk ezeket a szavakat Názáretben. Az a nap később jön majd el; lásd Ézs 63,4.
Az Ézs 61,4-11 témája, amely a 62. fejezetben folytatódik Izráel helyreállítása Krisztus dicsőségben való megjelenésekor. Az elpusztult városokat újjáépítik, 61,4. A népet „az Úr papjainak" nevezik, és „Istenünk szolgáinak", 6. v. Izráel nemzete tehát papok királysága lesz, akik bemennek Isten jelenlétébe a föld összes többi népének áldására. Isten hozzájuk küldött követei is lesznek. Ez újra örök szövetségen fog alapulni, 8. v.